The Tube

Íme egy kissé elnagyolt videó a londoni metróról:

Illetve egy minden felirat és kommentár nélküli videócska amit menet közben készítettem egy mozgó szerelvényből:

Alexandra

A jövő zálogai

Jól neveltek?!

Mielőtt Angliába jöttünk csak az angol hidegvért, az angol humort meg a kimértséget ismertem. Aztán két hét alatt rájöttem, hogy ez legfeljebb a "Kisvárosi gyilkosságok" című brit krimisorozatban létezik.
A köztisztaság fogalma csak részben él, ahogy azt korábban már írtam egy korábbi posztomban. Viszont abból kimaradt, hogy elsősorban a fiatalok lusták eljutni a szemetesig a kidobandóval. Megveszik valamelyik gyorsétkezdénél a csirkefalatkákat, mivel rohadtul elfoglaltak így nem ülnek le, hanem a take awayt (elvitelt) választják majd ahol elfogy a nuggets ott az üres dobozt eldobják. Ezt a metódust bármivel lehet helyettesíteni legyen az üdítős doboz vagy papírzacskó. Már ettől is idegrohamot kaptam, de ami igazán kiborít az a fiatalok szüleikhez illetve a többi emberhez való viszonya. Azért nem leszek soha igazán idevalósi, mert nem tudom ledobni a neveltetésem és az alaphabitusomból származó udvariasságot. A brit kölyköknek ez simán megy. Mintha egy többszörösen megtekert társadalmi rendben élne mindenki. A gyerek ránő a szülei fejére akaratos hisztivel mindent elér majd szimplán lenézi ahogy a többi felnőttet is. Az utcán simán fellök anélkül hogy egy röpke sorry elhagyná a száját. Odacsulázik eléd (mondjuk ezt a bevándorlóktól gyakrabban látom), jó hogy le nem köp és a buszra nem tud úgy felszállni hogy ne ordítaná végig a járművet vagy ne dobná le a földre az ülésen hagyott bármilyen dolgot az újságtól kezdve az otthagyott sapkáig. Ja mindezt formaruhában mert az iskolások itt nem köpenyben járnak hanem a suli hivatalos egyen cuccában.
Na és itt jön a csavar, mert ugyanezek a gyerekek nem ugrálnak a pocsolyába, nem dobálják földre a zakójukat/blézerüket. Nem étkeznek úgy a buszon (igen, Londonban lehet enni a buszon és nem büntetnek érte!) hogy a fagyi az utastársuk ölébe/nyakába folyik és képesek megköszönni ha visszaadsz nekik valamit amit otthagytak. Aztán hazamennek és megint kiszolgáltatják magukat. Biztos bennem van a hiba, de én ezt nem tudom felfogni. Milyen az a társadalom ahol a gyerek uralkodik a felnőtt felett? Mert 1 napig poénból esetleg de akkor is bizonyos keretek között, amiket nem lép át egyik fél sem. Na ez itt nem menne. Netalán még az is megeshet, hogy a kölyök pofozza fel az anyját, aztán bocsánatot kér tőle, majd megint lekever neki  egyet és anyuka még dicsekszik is a többieknek, hogy milyen ügyes a kis James mert két akkora sallert küldött be neki amitől rögtön kaméleon lett (belilultak a szemei és 360 fokban tudja forgatni őket). Persze lehet ez itt természetes, és ezek a gyerekek a brit jövő zálogai. Dögöljek meg, ha kiváltom őket!

Postcards 2.

A gyémánt nap

Ez nem egy új akciófilm címe, hanem a szigetország legjelentősebb ünnepe idén. II. Erzsébet uralkodásának hatvanadik évfordulója. Rosszmájúak szerint (mint például én) azért most ünneplik a Gyémánt jubileumot mert félnek, hogy tizenöt év múlva már nem lesz kit. Az általam csak Bözsi-daynek hívott ünnep kapcsán jutott eszembe, hogy írok már kicsit az itteni ünnepekről.

Vannak ünnepek amiket itt is tartanak (Újév, Húsvét, Karácsony) de vannak speciális napok is.
Akadnak olyan dátumok amikor nem ünnepelnek semmit mégis szabadnapok. Ezek az úgynevezett Bank Holidayek amikről én is azt hittem, hogy a bankok ünnepe és ezért munkaszüneti nap de utána olvastam és kiderült, hogy ez valójában nem a pénzintézetekről szól hanem egyszer nagyon régen, 1871-ben terjesztette elő egy Bank nevű képviselő amit aztán pont egy évszázaddal később be is vezettek. Jobb későn, mint soha. Mint említém ezek a napok semmiről sem szólnak, csak azért vannak hogy a nép jól érezze magát mert kapott egy nap fizetett szabit amit nem kell külön kérnie. Minden évszakra jut egy, de mintha idén csúszásban lennének mert a Winter Bank Holiday áprilisban volt, a tavaszi meg júniusban. Azt már kevésbé fogtam fel, hogy ha ez munkaszüneti nap akkor miért csak a bankok vannak zárva és minden más csak rövidített nyitvatartási idővel "ünnepel". A Karácsony csak annyiban más itt, hogy nem létezik a Szenteste fogalma magyarán december 24-e semmivel se különb mint december 23-a. Az igazi ünnep csak másnap reggel kezdődik, amikor a Mikulás meghozza az ajándékokat. Velünk simán elhitetik, hogy a Télapó egy nap alatt járja körbe a Földet, aztán tessék kiderül, hogy Angliába csak két héttel később jön. Van Anyák napja, de nem május első vasárnapján hanem a nagyböjt negyedik vasárnapján és itt van Apák napja is mert bizony sok a gyerekét egyedül nevelő apuka. Most nem kezdem el kifejteni a témát, hogy a puják többsége csak azért születik hogy lenyúlhassák az államot segélyre és a kölykök úgy nőnek mint a gomba. Nem olyan ütemben, olyan szabadon. Majd egy következő posztban bemutatom a gyerek-szülő viszonyt mert érdemes. Novemberben ünnephalmozás van, mert 5-én van a Bonfire Night ami egy gyújtogatónak állít emléket. 1605-ben egy Guy Fawkes nevű ürge fel akarta gyújtani a Lordok Házát de időben elkapták, és ennek örömére máshol gyújtottak tüzeket a polgárok. Ha nálunk Matuska Szilveszter nem tudja felrobbantani a biatorbágyi viaduktot akkor most mi is szeptember 13-án szabadon petárdázhatnánk? Persze van ennél fontosabb ünnep is, a Pipacs nap. Nem poén, csak ez a köznapi neve. Valójában Remembrance Day, amikor is az I. világháború végére illetve az ott elesett vagy megsérült katonákra emlékeznek. Ennek a napnak a jelképe a piros pipacs, ezért az elnevezés. Ez olyan mint nálunk a kokárda, csak ennek nincs politikai felhangja (ezért mindenki büszkén viseli) és a bevétel nem az árusok zsebét támogatja, hanem a veteránokat.

Na de kanyarodjunk vissza a Gyémánt napra, ami ezt körüllengi az nekem egy rettenet. Azért, hogy a Magyarországról olvasók is képben legyenek egy kis játékra hívok mindenkit. Ugye augusztus 20-át mindenki tudja milyen ünnep. Ilyenkor fogják, kiviszik a legnagyobb magyar lájkolót (köszi a poént Kőhalmi Zoli) és szépen körbehurcolják a Bazilika körül, hogy legalább egyszer egy évben szellőztessék kicsit. Na most tessék elképzelni, hogy ehhez kapcsolódva mindenhol az országban Szent István roadshowkat tartanának ahol lenne mondjuk István, a király rockopera az X-faktor sztárjaival és mondjuk Király L. Norbi lenne Koppány. A kislányok Gizellának öltözhetnek, és a veszprémi várból lehetne bungee jumpingolni. Az újságokban reklámoznák az ünnepi, akciós Szt. Istvános étkészletet, meg a nagy supermarketekben lehetne kapni műanyag Szent Koronát a kölyköknek fröccsöntött jogarral és országalmával. Nagyon kis gyerekeknek vásárolhatna anyuci csattogós turult. Kiadnának egy könyvsorozatot, hogy mi történt az uralkodása idején évről-évre és mindenhol lehetne kapni magyar zászlós, címeres piknikkészletet papírtálcával, papírpohárral és Szt. István arcképes szalvétával. Ugye milyen szörnyű? Itt ez teljesen természetes mert annyira szeretik a Királynőt hogy a világ minden kincséért sem mondanának le róla. Megvallom őszintén kicsit meg voltam kavarodva, hogy ha a Tudor-házi Erzsébet volt I. Erzsébet aki 1558-1603-ig uralkodott akkor a most uralkodó II. Erzsébet anyukája hogy lehetett szintén I. Erzsébet, hiszen akkor a XVI. századi Erzsébet akkor 0. Erzsébet kellene legyen de aztán rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Hiszen VI. György felesége királyné volt, nem királynő!

Bár erre a napra készülnek vadul de mindjárt itt az olimpia is. Az angolok egyik fő exportcikke, David Beckham már átvette az olimpiai fáklyát a görögöknél valami főpapnőtől (hogy nem égette meg a kezét) aztán már itt rohangásznak vele az országban valahol. Fogadok az utolsó métereket majd Vilmos herceg fogja megtenni mert mióta megházasodott mindenhol vezető hír bármit csinálnak a kis nejével. Már látom előre, ha a nagyi egyszer befejezi az uralkodást Vili trónra lépését is így fogják ünnepelni. Addigra megpróbálok szerezni egy God save the King feliratos polót.

Köz, tisztaság

Nem én felejtettem el magyarul, hanem direkt írtam így külön-külön. Ugyanis itt Londonban hála a bevándorlók és az itteni fiatalok igénytelenségének (tisztelet a kivételnek) ez a két fogalom élesen el tud különülni egymástól. Kezdjük a szemét kérdéssel  mert ez itt nálunk kiemelt fontosságú. Az alsó szomszédunk valamiért rá van állva a kukánkra és állítólag miután kivittük a szemetet Ő már ugrik is rá. Nagyon szeretne valami terhelő bizonyítékot szerezni ellenünk de eddig nem tudott túrni semmi értékeset. Egyébként normál esetben itt működik a szemét szétválogatása nem úgy mint otthon. Itt komolyan veszik az újrahasznosítást bár nem is bonyolítják túl. Van egy sima kuka meg egy recycling. Nincs külön műanyag, meg papír és üveg. Kukaborogatás is csak akkor van, ha fel is gyújtják de akkor sem szedik ki az újságot vagy a befőttes üveget, hogy visszaválthassák. Ennek ellenére van bőven munkája az utcaseprőknek mert nem mindenki jut el a Litter feliratú dobozig. Ha nem tud valaki angolul akkor is egy kurva szemetest már csak felismer nem? Nem. Képesek úgy kijönni az emberek a Mekiből, hogy a félig teli poharat nagy ívben eldobják és szarnak rá hol landol, vagy kit talál telibe. Mivel a kukásautó egy utcában, egy héten csak egyszer jár (végülis meg is értem, hiszen London kurva nagy és sok utcája van) azt gondolná az ember, hogy a szemét vasárnap estére már az úttestre folyik ki de ilyet még nem láttam. Hihetetlen mennyit tud elnyelni egy-egy ilyen műanyag vödör. Vannak nyilvános illemhelyek amik 30-50 p-ért használhatóak és tiszták. Vannak ingyenesek (pl. a Morrisonsoknál) amik nem tiszták és vagy a penetráns húgyszag vagy a fertőtlenítő büdössége nyom orrba. Ha valaki ingyen, tiszta és belvárosi wc-t keres akkor örömmel jelentem: VAN! Hihetetlen, de találtam ilyet méghozzá ott ahol nem számítottam rá. Konkrétan a St. Pancras nemzetközi vasútállomáson amit építészetileg a leggyönyörűbbek közé sorolok, de most nem ez a poszt témája. Mellette a King's Cross pályaudvaron már fél font a pisilés pedig oda csak helyi vonatok jönnek. Ennél még a Victoria pályaudvar is olcsóbb. Nem baj, ha van apród 10-20 pennysek formájában mert ha nem működik a váltógép ami az egyfontost váltja akkor a bejárat előtt fogsz becsinálni.
Ha valami retteneteset kell említenem, akkor a muszlim piacot mondom az Edgware Roadról nyíló egyik (nem is kicsi) mellékutcában. Tévedés ne essék, nem a rasszizmus szól belőlem, hanem saját szememmel láttam. Azon a piacon minden van, de legfőképpen szemét. Az otthoni bolhapiacokon is ilyesmit látni de az nem a belvárosban és főleg nem egy Hilton szálloda közelében van. Ok nem mondom, hogy olyan állapotok uralkodnak mint Indiában (anyósom azt hiszem bőven tudna mesélni róla) de azért nem sokban marad el tőle. Drága feleségem abszolút nem finnyás fajta, de ettől még Ő is rosszul volt. Ehhez képest tőlünk néhány mérföldre egy gyönyörű, elegáns és ebből adódóan tiszta kertvárosi környékre bukkantunk a Cannon Hillnél. Ott keményen büntetik azt is ha csak egy papírzsepit elhagysz és azt is ha a kutyád után nem takarítasz fel. Állítólag itt Wood Greenben is van ilyen szabályozás (kinn van a papír róla) mégse láttam senkit aki rászólt volna a szomszéd román nagymamára aki a nyílt utcán, a ház ajtaja előtt hugyoztatja a kisunokáját.

Azt hiszem ez a dal pont ide illik:

I'm hatin' it

Azt gondoltam, hogy ha nagyon nem találok munkát legrosszabb esetben majd elmegyek tálcaleszedőnek a Mekibe. Oda nem kell nagy képzettség és mindenkit felvesznek. Azt viszont sose gondoltam, hogy a világ leghíresebb (és talán legnagyobb) gyorsétterem lánca "büszkélkedhet" a legszervezetlenebb HR-s háttérrel.

A neten megpályáztam egy állást a helyi étterembe. Elküldtük a jelentkezést, erre e-mailben jött egy egy link amire kattintva kiválaszthattam az időpontot. Miután belőttem magamnak a megfelelőt, megint jött egy levél amiben visszaigazolták a "foglalásomat" egy másik kóddal mint ami a pályázati kiírásban szerepelt. Gondoltuk ez a hozzám tartozó perszonális kód (otthon sosem jelentkeztem online a sárga M betűsökhöz úgy, hogy vissza is igazoljanak így lövésem se volt ilyenkor mi van). Nem kalimpáltam, hogy valami nem ok inkább vártam az időpontot. Hétfő reggel felültünk a buszra, és több mint egy órát zötyögtünk, de nem is értem miért. Berángattak London közepére, hogy 3 (!) mondatot váltsanak velem és tovább passzoljanak. Itt megint naív kisfiú voltam, mert azt hittem azért irányítanak tovább hogy ott valami nagyobb góréval találkozzam. Az majd jól kikérdez és tovább passzolja az anyagomat az általam kiválasztott étterembe, a megpályázott állásra. Nagyot koppantam, amikor egy másik kis McDonaldsba (jó háromnegyed óra buszozás és séta után a szakadó esőben mivel a házszámozás követhetetlenebb mint egy kvantumfizikai disszertáció). Ott amikor a kijelölt kontakt személyt kerestem megpróbáltak lepattintani, de nem hagytam magam. Végül sikerült eljutnom az irodájába ami a wc melletti kis folyosón levő gyufásdoboznyi lyuk volt. A managercsaj egészen addig kedves volt, amíg nem közöltem vele hogy az általa felkínált hely hajnali 4-es kezdéssel nekem nem pálya, hiszen Wood Greenből bejárni olyankor elég érdekes lenne, és különben is én direkt oda pályáztam egy konkrét állásra nem csak úgy bele a világba. A kérdésére miszerint beszéltem-e annak az étteremnek a vezetőjével közöltem, hogy nem mivel online pályáztam a weboldalon megjelent álláshirdetésre. Erre közölte, hogy jó majd Ő felhívja és egyeztet vele utána pedig még vagy ma vagy holnap kiértesít e-mailben. Mondanom sem kell mire visszabuszoztunk már várt az elutasító formalevél.
Nem is értem, hogy ha ott van az egyik managerköcsögpina előtt a kinyomtatott pályázatom, amiben világosan szerepel mire és hova jelentkeztem akkor mi alapján passzolgat teljesen más étterembe? Lehet, hogy itt Angliában is működik az AEÚP (Ahogy Esik Úgy Puffan) kiválasztási rendszer? Egy nagyon picit, ott a lelkem mélyén talán nem is bánom hogy így alakult. Mióta itt vagyunk több Mekiben is megfordultam, de egyetlen étterem egyetlen dolgozóját (a manager nem számít ebbe a kategóriába nálam) sem láttam nemhogy lelkesedni, de még halványan elmosolyodni sem. Mintha csak mozgó hullák lennének. Annyira nem  fizet jól a sárga M, hogy én is ilyen zombi legyek. Igaz úgy tűnik Ők sem akarják.