Az egyszeri ember azt képzeli, hogy csak úgy felül otthon a repcsire, Londonban leszáll aztán minden sunshine, haverok, buli, fanta. Ez akkor sincs így ha csak turistaként érkezel és pár nap múlva hazamész, de ha itt is akarsz maradni akkor pláne bebuktad!
Ott kezdődik, hogy az Egyesült Királyságban nem az a kérdés mikor esik az eső, hanem hogy mennyi? Budapestről a repcsik általában Lutonra érkeznek, néha Stansfieldre, illetve amíg volt Malév addig emlékeim szerint legtöbbször Heathrowra. Igaz itt van öt reptér szóval, ha hülyeséget írtam akkor sorry! Mivel mi Lutonon szálltunk le így csak erről tudok beszámolni. Ahogy leszálltunk az otthoni fogadtatás (busz visz a géphez, és fedett lépcsőn mész fel) sehol se volt. Mindenki egyszerre akart kiszállni a gépből, mintha az egész fedélzetnek egyszerre kéne menni pisilni és rohadt sürgősen. Az ajtóhoz már csak egy kézi erővel majdnem szintbe hozott alutákolmányt toltak. Száraz időben még elfogadom, de szakadó esőben szép kis triplaaxeleket lehet a lépcső tetejéről produkálni ha nem nézel a lábad elé. Bementünk egy szép hosszú folyosóra, ahol álltunk egy még hosszabb sorban az útlevél ellenőrzés felé. Közben a hangszóróból jött az okosság angolul, németül, meg lengyelül. Hirtelen fel is merült bennem, hogy ha itt ennyi lengyel van, hogy az Ő nyelvükön is elmondják az infókat és több plakát is van lengyelül akkor ki van odahaza? A folyosó végén egy nagy csarnokban terelgetik a népet, mint valami birkacsordát (amikor mi érkeztünk épp egy olyan pakisztáni kiscsávót alkalmaztak pulikutyának akiről elsőre azt se mondanád meg, hogy a balkezét meg tudja különböztetni a jobbtól) a kb. tíz határőr egyikéhez attól függően honnan jöttél. Igaz ezt neked kell tudni, mert a kis pulikutya nem kérheti el a passportodat, fejre meg nem biztos hogy eltalálja hogy te most EU-n kivüli vagy EU-s országból toltad ide a kis búrádat. A borderen (gyengébbek kedvéért a határon) úgy kellhetsz át, hogy a határőr elkéri az útleveled, megnézi, beteszi egy gépbe ami beolvassa (közben egy magasan levő monitoron láthatod az okmányképed ami olyan ronda, hogy otthon a Kékfény körözési blokkjában szebbeket mutatnak), aztán tovább enged. Azt ne kérdezd hogy miért kell ehhez hat vagy hét kis kanyart megtenni egy szalagkordon mentén, mert én sem értem. De legalább bíztatnak, mert olyan két és fél fordulatonként ott egy tábla, hogy már csak tíz perc, már csak öt, stb... Ahogy túl vagy ezen már siethetsz is tovább mert amíg téged a határon szopattak pont kirakták a gépet és a csomagjaid elkezdték a saját útjukat a futószalagon. Na de ugye egyszerre nem egy gép érkezik (pedig Luton még nem is az az igazán nagy reptér Heathrowhoz képest), tehát nem is csak egy szalagon jönnek a pakkok. Arra nincs időd, hogy egy ismeretlen helyen elmenjél csomagszállító kiskocsiért mert a cuccaid már jönnek is kifelé és mivel ugye nem utolsónak akarod elhagyni a repteret így nem szeretnéd ha öt-hat kört megtennének a csomagjaid. Tehát lekapod a táskáidat, börőndjeidet aztán kell szerezned egy ilyen talicskát. A baj csak az, hogy ezek a parkolóban vannak te meg ugye a terminálban. Most vagy kiszenveded a cuccaidat (de akkor minek a kocsi?) vagy a csomagokat hagyod ott amíg elmész verdáért. Ha az utóbbit választod akkor nagy az esélye, hogy mire visszaérsz már egy
Wall-E formájú robotot küldtek rá, hogy szétlőjje hátha robban. Mi a tanulság? Vagy ne hozz nehéz csomagot, vagy ne gyere egyedül! Amúgy ez a kis taliga a parkoló több pontján is megtalálható és 2 fontba kerül a kölcsönzése. Nekem nem volt a szakadó esőben se kedvem, se időm rájönni hogyan kapom vissza a pénzem ezért ezúton is csókoltatom a reptér ezen feladataiért felelős személyeket és szeretném üzenni nekik, hogy:
- Kiss my ass!
Az angol építészet legjobban úgy jellemezhető, hogy ezeket a házakat a habarcs és a Mindenható tartja össze. Bár Londonnak kiépített csatornahálózata van, amit rendszeresen pucolnak mégis minden alkalommal amikor kinyitom a vízcsapot attól félek kijön a Temze. A vezetékek falban való elhelyezkedését sem firtatnám mert valószínűleg nem lenne egészséges. Ami fontos, itt háromágú villásdugó a menő, vagyis a dugalj is ilyen kialakítású. Igaz a harmadik ág műanyag, és innentől kezdve semmi értelmét nem látom de ha itt a kiló az font, a méter az láb, akkor ez már csak apróság. Az egyik lakótársunk adott egy tippet hogyan spóroljuk meg az átalakító költségét de nekem inkább megér 1-2 fontot az életem. Itt jegyezném meg, hogy az EU szabvány szerinti átalakítót a postán is lehet kapni legkevesebb kettő és fél fontért (ha jól emlékszem). Biztosabb is ott megvenni, mert amit én az első nap vettem az egyfontos boltban (lásd: 100 Ft-os bolt otthon) az cirka fél órát bírt. Ha már villany... itt a gáz, és villanyórákat a régebbi házakban nem olvassa le senki! Illetve az ott lakók igen, de nem jön ki ember ezért és számlát se küldenek! Nem azért mert ingyen van, vagy mert lusták kiszaladgálni hanem mert feltöltős a rendszer. A mi házunkban a villanyórához egy pendrive van, a gázhoz meg kártya. Bemész egy olyan boltba ahol ki van írva, hogy gáz és villanyóra feltöltés, viszed a kis eszközt ami az órához tartozik, megmondod mennyit akarsz rátölteni, kifizeted, rátöltik, hazaviszed, órába bedugod és boldog vagy kurvára mert egy ideig most nem fogsz gyertyafénynél netezni. Még csak gondolkodnod sem kell, mert az óra megmondja mekkora összeg van még hátra mielőtt kazár zsidóként egy sötét, fűtetlen szobában kezdesz el anyázni. Itt nincs olyan, hogy ha majd nem fizetsz jól kikapcsoljuk a picsába aztán lophatsz a szomszédtól! Azt hiszem Matolcsy miniszter kartárs itt bokán fosná magát a boldogságtól mert az úgynevezett TV licence díjat előre elkérik ahogy rájönnek hogy nálad egy online sugárzás megtekintésére alkalmas eszköz van. Már alapból feltételezik hogy te BBC-t, Channel 4-t, Sky-t, stb. fogsz nézni a neten élőben, és ha nem akkor is! Fizetsz egy olyan szolgáltatásért amit nem is biztos, hogy tényleg használni fogsz vagy akarsz egyáltalán. Ők előre eldöntötték, te meg járhatsz utána hogyan kérd ennek a törlését. Nem is értem otthon miért nem vezették még ezt be? Ja de bevezették, csak azt az autósok szívják. :)
Az eddigi 39 évem restartok sorozata volt. Mindig hülyének, szegénynek és szerencsétlennek éreztem magam egy idő után ezért mindig újraindítottam a rendszert. Mostanra belefáradt a gépem a sok restartba és közölte, hogy csak az mentheti meg, ha leformatálom és újratelepítem az életem. De a régi programot nem rakhatom vissza, csak egy vadonatújat! Ennek pedig ára van. Nem a repülőjegy, annál sokkal több! 39 év minden tapasztalatát, érzését, hangulatát le kell törölnöm és nagy valószínűséggel sosem kapom vissza! Nem mintha annyira sírnék utánuk, hiszen nagy hányaduk csak csalódást okozott. Talán az egyetlen pozitív dolog az életemben, hogy tudtam még idejében találni valakit, aki kézzel fogható és rábízhatom magam. Ettől még nem csökkent az Istenbe vetett bizalmam vagy hitem, csak módosult. Sosem rajongtam az egyházi konvenciókért, de igyekeztem mindig tiszteletben tartani azokat. Nem szerettem templomba járni, nem értettem miért lenne kötelező nekem minden vasárnap az oltárhoz járulnom és szentáldozás címszóval végigaraszolnom a sort, hogy a pap a számba dughassa az ostyát (főleg, hogy kiskoromban még öklendeztem is tőle és felnőttként is csak nyűgnek éreztem). Az én hitem nem ezekben a misztériumokban van. Mióta Anyám meghalt el is maradt a templomba járás. Eleinte inkább lustaságból, aztán már tudatosan. A feleségem nem helyettesíti Istent, inkább csak egy materiális valóságba helyezi nekem át, hogy megmaradjak és hinni tudjak. Ő támogat hátulról, még ha én ezt néha úgy is érzem, hogy ostorral kerget. Tudom nem azért jön mögöttem és zárja el a visszafelé utat falakkal, hogy én rosszul érezzem magam hanem mert csak előre vezet út. Oda már nem megyünk vissza ahonnan egyszer eljöttünk. Én most indulok el egy számomra ismeretlen és hosszú útra. Tény, hogy félek mert fejest ugrom egy medencébe amiben nem tudom milyen mély a víz de kénytelen vagyok, mert a parton nincs maradásom. Majd meglátjuk hogy a vízben landolok, vagy a medence alján koppan egy nagyot a fejem.