Csőbe húzva

A második állásinterjúm kapcsán úgy döntöttem, hogy metrózzunk mert az biztos nem kerül dugóba és időben odaérek a város másik végébe. Jó döntés volt, és rájöttem színtévesztés ide vagy oda nagy valószínűséggel nem tévednék el a Csőben.

Amit nagyon fontos tudni és az előző közlekedési posztomból kimaradt, hogy London tömegközlekedési zónákra van osztva, és eszerint változik a díjszabás. De a busz és az Underground (vagy ahogy becézik Tube azaz Cső) zónatérképe nem ugyanaz. Ugyanis ami mondjuk a metrónál 5-s zóna, az a busznak legrosszabb esetben is csak 4-es mivel nincs több. Ez azért lényeges mert ennek függvénye mennyit fizetsz a bérletedért. A buszbérlet minden helyi járatra jó, mert akkor is még Londonban vagy amikor már azt hinnéd jóval elhagytad a városhatárt. Már belekavarodtál mi? Pedig még le se mentünk a föld alá! Na akkor kezdjük az elején. Itt 700 buszjárat, 12 metróvonal, egy föld feletti vasút, három villamosvonal és a vonat jelenti a tömegközlekedést (a hajót és a távolsági buszokat most nem is vettem bele, mert így is elég azt hiszem). A buszok szinte bárhova elvisznek a városon belül, ahova nem oda nem lehet behajtani vagy már nem is London. Vannak bizonyos járatok, amiket iskolásoknak tartanak fenn, így adja magát hogy csak tanítási időszakban járnak. Minden megállóban ahol van legalább egy esőbeálló ott találsz egy térképet is ahol az adott környék összes megállója meg van jelölve, alatta pedig az ábécé rendbe szedett táblázatból kisilabizálhatod, hogy melyik buszra van szükséged, az hol áll meg és merre megy. Nem egyszerű a feladat, de könnyen megtanulod és utána már rááll a szemed. Azért nem teszik ki a teljes hálózat térképet mert olyan lenne mintha egy horrorfilmbeli óriáspók telibeszőtte volna és nem lehet rajta átlátni, másrészt akkor hova tennék a reklámokat?
Az utazáshoz legpraktikusabb kiváltani az úgynevezett Oyster cardot ami a Magyarországon valószínűleg soha meg nem valósuló elektronikus bérlet. Minden buszon, villamoson illetve a Cső, az Overground és a vonatállomásokon is van egy leolvasó berendezés amihez oda kell érintened a kártyát. Az eszköz megnézi érvényes-e a kártya, van-e rajta elég pénz vagy bérlet hogy utazhass. Ugyanis választhatsz, hogy meghatározott zónákra váltasz bérletet (emlékszel a busznál nem kell nézni a zónákat mert automatikusan mind a négy zónára érvényes a villamos pedig csak egy szűk térségben van jelenleg amire jó a buszbérlet ) vagy pénzt tolsz a kártyára. Amíg a megvásárolt zónán belül mész be és jössz ki még ha közben vagy három másik zónán át is haladtál a járművel nem fogyasztod a kártyád egyenlegét. Amint kilépsz a kiléptető kapun és zónán kivül jössz ki a rendszer a különbözetet szépen lenyúlja. Minimálisan 5 fontot tehetsz rá pénzben az Oysteredre maximálisan akármennyit de ha ennyire gazdag vagy, akkor már nem érdemes egy bérletet venni (hetit, havit vagy évest)? A másik megoldás a jegyvásárlás, de ezt csak végszükség esetén javaslom mert sokkal drágább mint Oysterrel utazni. Ilyen szitu lehet, ha lemegy az Oystered egyenlege mínuszba mert akkor nem utazol sehova (maximum gyalog) mert ebben az esetben még érvényes bérlettel sem engednek fel semmilyen járműre! A buszoknál elsőajtós felszállás van, így ritkán találkozhatsz ellenőrrel. A metrónál ez annyiban más, hogy ott kis beengedő kapuk vannak amik mellett azért ott áll a biztonsági ember hátha valaki megpróbál atletizálni és gátfutást akarna gyakorolni. Az egyenlegedet a metróban a belépéskor és kilépéskor is kiírja a kapu kijelzője, de önellenőrzésre is van lehetőség online (a Transport for London honlapján) vagy a metróállomások előterében levő erre a célra kitalált gépeknél. Feltölteni az Oyster logójával ellátott boltokban lehet a kártyát vagy a metróállomásoknál elhelyezett bankautomatákra hasonlító feltöltőautomatáknál. Természetesen vannak élő ember pénztárosok is, ha nem tetszik a gép vagy nem működik. Maga az utazás kicsit uncsi, de ez minden ország minden metrójára igaz. A kocsikban jól (hangsúlyozom tisztelt BKV és BKK illetékesek: jól) olvashatóan kint vannak az adott vonal állomásai, az átszállási lehetőségek más vonalakra vagy/és a vasútra, és a szakaszhatárok is! Én ilyet otthon csak a HÉV-en láttam, de azt se ekkorában.
Ha már az állomáson vagy semmin se lepődj meg:
1.  A vonat nem jobbról jön, mert a föld alatt is baloldali közlekedés van Londonban. Tehát ha kihajolsz és csak tülkölést hallod, de semmit se látsz az azért lehet mert a hátad mögül jön!
2. A peron szélén levő kis dudorok meg színes csíkok nem a padló anyaghibái, hanem az a biztonsági sáv amit a vakok és gyengén látók kedvéért csináltak ilyenre. A "Mind the gap!" felirat sem graffiti, hanem a "Kérjük hagyják szabadon a biztonsági sávot!" angol változata, amit mindig be is mondanak nem csak akkor amikor valaki elkezd a sínek felé haladni.
3. A Piccadilly Line King's Cross/St.Pancras állomásán a forgalmi ügyeletes bácsi nem azért áll a peronon egy tárcsával meg egy diktafonnal mert kurvára unatkozik, hanem mert Ő jelez a metróvezetőnek hogy indulhat illetve azzal a diktafon szerű micsodával (ami egy mini megafon) közli az utasokkal hogy tessék betolni a hízott valagatokat mert az ajtók záródnak!
4. Jól nézd meg hogy merre mész mert ez nem Budapest, ahol három vonal egy helyen összeér de három különböző szinten. Itt több vonat, több helyen csatlakozik és van olyan ahol ugyanarra a vágányra is érkeznek. Ráadásul van olyan hogy egy adott állomás után négyfelé is kiágazik a vonal! Ha nem akarsz nagyot szívni figyelned kell mi van a beérkező szerelvény elejére írva. Ha lassú voltál, segít a kapaszkodó színe (bár ez csak akkor megoldás ha olyan vonalra szállsz ami nem szakad többfelé) feltéve hogy nem vagy színvak. Ha az vagy, akkor marad még a füled mint segítség mert mindig bemondják melyik vonal járműve jött be és hova megy. Aki ezek után is eltéved az már menthetetlen (mondom én, aki otthon azon az egy vonalon is el tudtam keveredni amin jártam).
5. Minden vonalnak van színe és neve, hogy az olyan hülye színtévesztők mint én (akinek a zöld is sárga meg a sötétkék is lila) se tévedjenek el. Legalább az elnevezést tudják követni. Minden név egyébként utal valamire, így a Piccadilly arra hogy megáll a Piccadilly Circuson, a Victoria a Victoria pályaudvarnál, stb...
6. A tizenkettedik vonal leginkább nem is metró, inkább magasvasút ami a nevéből is kitűnik hiszen a Dockland Light Railway az Docklandi Könnyű Vasútat jelent.
7. Vannak modern és kevésbé modern járművek is. Az utóbbiakban a vonalas üléselrendezés a szokás (lásd mint otthon, csak itt külön ülésekkel nem ilyen egybefüggő tapadós műbőr paddal), az újakban már szépen elosztott boxok vannak, és olyan csendes mintha nem is menne csak suhanna.

Bármennyire sterilnek és uncsinak tűnhetnek a londoni metró egyes állomásai, azért nekem tetszik. Egy dolgot viszont megtanultam és legfőbb szabályként ajánlom is. Mielőtt elindulnál vegyél magadhoz egy tube mapot (metrótérkép) és kezd el memorizálni, mert különben elveszel mint Ábel a rengetegben!