Form

Egyszerű négy betű. Mennyivel egyszerűbb mint a magyar formanyomtatvány szó. De ez az egy szótag egy sokkal nehezebb, bonyolultabb, és érthetetlen kérdéseket tartalmazó nyomtatványt is jelent. 
Aki régről ismer, az tudja hogy nekem a hivatalos ügyintézés a mumusom. Az otthoni adóívnek már az első oldalán elvesztem, így el lehet képzelni milyen kihívást jelent nekem a banki ügyintézés (vagy bármilyen pénzügyi dologé). Ehhez képest az itteni bankszámlanyitásunk szinte gond nélkül ment, egyetlen értetlenkedésem abban merült ki hogy miért feketével írnak mindent amikor otthon a kék az egyetlen szín. A válaszon megdöbbentem annyira egyszerű volt. Itt ez a hivatalos szín és nem is használnak mást. Ráadásul a fénymásolaton úgyse látszik milyen színű volt a toll amivel aláírták, szóval minek erőlködjenek? Már szinte megnyugodtam, hogy megy ez mint az ágybavizelés amikor találkoztam a kerületi könyvtár formanyomtatványával. Lelkiekben megpróbáltam felkészülni, hogy majd itt is kell anyám neve hat példányban de azokra a kérdésekre amikkel szembesültem senki sem készített fel. Az nem volt gond gond, hogy mi a nevem és a nemem. Ennyi angoltudásom még nekem is van. Ott picit megálltam, hogy miért érdekes a vallásom de még ezt is elfogadtam. Annál a résznél, hogy milyen a szexuális beállítottságom már picit összevontam a szemöldököm. Viszont azt a kérdést ami a végén volt, még azután sem vágom hogy jártam Camden Townban: - Ez volt-e a neme akkor is, amikor megszületett? Jó hogy nem már rögtön azt kérdezi szoktam hangosan kiabálni amikor elélvezek. Mit befolyásol, hogy milyen neműnek születtem és az is maradtam-e? Aszerint ajánl könyvet vagy aszerint zár ki a kölcsönzésből, esetleg csak perverz a form írója és így keres játszótársat a szexuális fantáziái kiéléséhez? Én elfogadom az angolok vaskalaposságát és azt is hogy lassan minden nációra van egy külön kis kocka ezeken a nyomtatványokon (legyen az online vagy papíralapú). Abban sem látok kivetnivalót, hogy picit ledegradálnak a magyarságom miatt hisz itt van már mindenféle nemzet gyermeke a pakisztánitól a törökön át a kínain keresztül a lengyelig és akkor erre még mi is elszaporodtunk itt mint gomba az erdőben. Mert mindenki ide gondolja a Kánaánt, hisz otthon csak a rontás jár rá. Ebből kifolyólag lassan csak II. Erzsébet és családja meg a London Dungeonban VIII. Henrik és Hasfelmetsző Jack maradnak brittek a fővárosban. Szóval én megértem, hogy csak vendég lehetek a ködös Albionban de azért mindent én sem fogadok el szó nélkül. Persze vannak még cifrább kérdések is. Az egyik ügynökségnél ahova kitchen porter (mosogató) illetve linen porter (textilelosztó) melókra jelentkeztem a szokásosokon kivül kitöltettek velem egy egészségügyi kérdőívet is. A válaszlehetőségek bőséges tárháza teljesen megkavart, ugyanis vagy Yes vagy No volt a választék. Az egyik kérdés az volt, hogy voltam-e már HIV fertőzött? Néztem magam elé amikor ez a kérdés elhangzott drága feleségem szájából (Ő töltötte ki az ívet) és neki is hosszú percekbe telt feldolgozni. Tudtommal a HIV vírussal fertőzöttek közül még senki sem lett 100%-osan gyógyultnak nyilvánítva maximum nem lettek AIDS-esek (a különbséget nem magyarázom el, tessék utánaolvasni). Akkor minek ez a kérdés? Lesz véradónap vagy mi van? Mert akkor lényeges infó. Viszont ha már ilyen alaposak azt miért nem kérdezte meg sehol senki, hogy van-e tetkóm és ha igen az mit ábrázol? Ha szét vagyok varrva tokától bokáig (ahogy egy nagyon fehér biztonsági őr srácon láttuk a Morrisonsban) az le van szarva, de ha levágták a pöcsömet vagy elkaptam valami fasza kis halálós kórt az lényeges? Na és ha nagyapám pedofil volt vagy dédanyám szadista tömeggyilkos? Az megint lényegtelen?