Na de most komolyan: Köszönöm leginkább drága feleségemnek, hogy idehozott és egy felejthetetlen élményhez juthattam általa. Az más kérdés, hogy nem turistáskodni jöttünk ide hanem élni, ahhoz meg még kell pici idő hogy ebbe beleszokjak. Köszönöm drága anyósomnak, hogy mentálisan próbál támogatni és lebaszni ha netán hülye negatív gondolatok járnának a fejemben az ittlétünk kapcsán (meg úgy egyáltalán). Továbbá köszönöm a Londoni magyaroknak (mármint a cégnek), hogy segítettek és segítenek mindenben amiben csak lehet. Transzferben (nagyon csúnya lett volna 40 kilóval felkapaszkodni egy buszra, aztán keresgélni hogy hol az iroda), szállásban (kívánni se lehetett volna jobbat....illetve lehetett volna csak azért Ők sem csodatevő Dévényi Tibi bácsik és az alapvető angol építészeti hiányosságokat nem fogják tudni hirtelen kijavítani), időpontfoglalásban (Ildikó a legnagyobb káosz közepette is képes volt a bankba már az érkezésünk másnapjára szerezni számlanyitási időpontot, nem is beszélve az úgynevezett "Enáj interjú"-ról ahova ugyanarra a helyre, órára, percre tudott minket bejuttatni potom 5 perc alatt). A Londoni magyarokról majd később bővebben is írok, de nem reklámozni akarom őket (dehogynem, hisz megérdemlik) csak amolyan élménybeszámoló szinten hiszen az egész blog végülis azért jött létre. Szóval: Thank you!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése