The Tube

Íme egy kissé elnagyolt videó a londoni metróról:

Illetve egy minden felirat és kommentár nélküli videócska amit menet közben készítettem egy mozgó szerelvényből:

Alexandra

A jövő zálogai

Jól neveltek?!

Mielőtt Angliába jöttünk csak az angol hidegvért, az angol humort meg a kimértséget ismertem. Aztán két hét alatt rájöttem, hogy ez legfeljebb a "Kisvárosi gyilkosságok" című brit krimisorozatban létezik.
A köztisztaság fogalma csak részben él, ahogy azt korábban már írtam egy korábbi posztomban. Viszont abból kimaradt, hogy elsősorban a fiatalok lusták eljutni a szemetesig a kidobandóval. Megveszik valamelyik gyorsétkezdénél a csirkefalatkákat, mivel rohadtul elfoglaltak így nem ülnek le, hanem a take awayt (elvitelt) választják majd ahol elfogy a nuggets ott az üres dobozt eldobják. Ezt a metódust bármivel lehet helyettesíteni legyen az üdítős doboz vagy papírzacskó. Már ettől is idegrohamot kaptam, de ami igazán kiborít az a fiatalok szüleikhez illetve a többi emberhez való viszonya. Azért nem leszek soha igazán idevalósi, mert nem tudom ledobni a neveltetésem és az alaphabitusomból származó udvariasságot. A brit kölyköknek ez simán megy. Mintha egy többszörösen megtekert társadalmi rendben élne mindenki. A gyerek ránő a szülei fejére akaratos hisztivel mindent elér majd szimplán lenézi ahogy a többi felnőttet is. Az utcán simán fellök anélkül hogy egy röpke sorry elhagyná a száját. Odacsulázik eléd (mondjuk ezt a bevándorlóktól gyakrabban látom), jó hogy le nem köp és a buszra nem tud úgy felszállni hogy ne ordítaná végig a járművet vagy ne dobná le a földre az ülésen hagyott bármilyen dolgot az újságtól kezdve az otthagyott sapkáig. Ja mindezt formaruhában mert az iskolások itt nem köpenyben járnak hanem a suli hivatalos egyen cuccában.
Na és itt jön a csavar, mert ugyanezek a gyerekek nem ugrálnak a pocsolyába, nem dobálják földre a zakójukat/blézerüket. Nem étkeznek úgy a buszon (igen, Londonban lehet enni a buszon és nem büntetnek érte!) hogy a fagyi az utastársuk ölébe/nyakába folyik és képesek megköszönni ha visszaadsz nekik valamit amit otthagytak. Aztán hazamennek és megint kiszolgáltatják magukat. Biztos bennem van a hiba, de én ezt nem tudom felfogni. Milyen az a társadalom ahol a gyerek uralkodik a felnőtt felett? Mert 1 napig poénból esetleg de akkor is bizonyos keretek között, amiket nem lép át egyik fél sem. Na ez itt nem menne. Netalán még az is megeshet, hogy a kölyök pofozza fel az anyját, aztán bocsánatot kér tőle, majd megint lekever neki  egyet és anyuka még dicsekszik is a többieknek, hogy milyen ügyes a kis James mert két akkora sallert küldött be neki amitől rögtön kaméleon lett (belilultak a szemei és 360 fokban tudja forgatni őket). Persze lehet ez itt természetes, és ezek a gyerekek a brit jövő zálogai. Dögöljek meg, ha kiváltom őket!

Postcards 2.

A gyémánt nap

Ez nem egy új akciófilm címe, hanem a szigetország legjelentősebb ünnepe idén. II. Erzsébet uralkodásának hatvanadik évfordulója. Rosszmájúak szerint (mint például én) azért most ünneplik a Gyémánt jubileumot mert félnek, hogy tizenöt év múlva már nem lesz kit. Az általam csak Bözsi-daynek hívott ünnep kapcsán jutott eszembe, hogy írok már kicsit az itteni ünnepekről.

Vannak ünnepek amiket itt is tartanak (Újév, Húsvét, Karácsony) de vannak speciális napok is.
Akadnak olyan dátumok amikor nem ünnepelnek semmit mégis szabadnapok. Ezek az úgynevezett Bank Holidayek amikről én is azt hittem, hogy a bankok ünnepe és ezért munkaszüneti nap de utána olvastam és kiderült, hogy ez valójában nem a pénzintézetekről szól hanem egyszer nagyon régen, 1871-ben terjesztette elő egy Bank nevű képviselő amit aztán pont egy évszázaddal később be is vezettek. Jobb későn, mint soha. Mint említém ezek a napok semmiről sem szólnak, csak azért vannak hogy a nép jól érezze magát mert kapott egy nap fizetett szabit amit nem kell külön kérnie. Minden évszakra jut egy, de mintha idén csúszásban lennének mert a Winter Bank Holiday áprilisban volt, a tavaszi meg júniusban. Azt már kevésbé fogtam fel, hogy ha ez munkaszüneti nap akkor miért csak a bankok vannak zárva és minden más csak rövidített nyitvatartási idővel "ünnepel". A Karácsony csak annyiban más itt, hogy nem létezik a Szenteste fogalma magyarán december 24-e semmivel se különb mint december 23-a. Az igazi ünnep csak másnap reggel kezdődik, amikor a Mikulás meghozza az ajándékokat. Velünk simán elhitetik, hogy a Télapó egy nap alatt járja körbe a Földet, aztán tessék kiderül, hogy Angliába csak két héttel később jön. Van Anyák napja, de nem május első vasárnapján hanem a nagyböjt negyedik vasárnapján és itt van Apák napja is mert bizony sok a gyerekét egyedül nevelő apuka. Most nem kezdem el kifejteni a témát, hogy a puják többsége csak azért születik hogy lenyúlhassák az államot segélyre és a kölykök úgy nőnek mint a gomba. Nem olyan ütemben, olyan szabadon. Majd egy következő posztban bemutatom a gyerek-szülő viszonyt mert érdemes. Novemberben ünnephalmozás van, mert 5-én van a Bonfire Night ami egy gyújtogatónak állít emléket. 1605-ben egy Guy Fawkes nevű ürge fel akarta gyújtani a Lordok Házát de időben elkapták, és ennek örömére máshol gyújtottak tüzeket a polgárok. Ha nálunk Matuska Szilveszter nem tudja felrobbantani a biatorbágyi viaduktot akkor most mi is szeptember 13-án szabadon petárdázhatnánk? Persze van ennél fontosabb ünnep is, a Pipacs nap. Nem poén, csak ez a köznapi neve. Valójában Remembrance Day, amikor is az I. világháború végére illetve az ott elesett vagy megsérült katonákra emlékeznek. Ennek a napnak a jelképe a piros pipacs, ezért az elnevezés. Ez olyan mint nálunk a kokárda, csak ennek nincs politikai felhangja (ezért mindenki büszkén viseli) és a bevétel nem az árusok zsebét támogatja, hanem a veteránokat.

Na de kanyarodjunk vissza a Gyémánt napra, ami ezt körüllengi az nekem egy rettenet. Azért, hogy a Magyarországról olvasók is képben legyenek egy kis játékra hívok mindenkit. Ugye augusztus 20-át mindenki tudja milyen ünnep. Ilyenkor fogják, kiviszik a legnagyobb magyar lájkolót (köszi a poént Kőhalmi Zoli) és szépen körbehurcolják a Bazilika körül, hogy legalább egyszer egy évben szellőztessék kicsit. Na most tessék elképzelni, hogy ehhez kapcsolódva mindenhol az országban Szent István roadshowkat tartanának ahol lenne mondjuk István, a király rockopera az X-faktor sztárjaival és mondjuk Király L. Norbi lenne Koppány. A kislányok Gizellának öltözhetnek, és a veszprémi várból lehetne bungee jumpingolni. Az újságokban reklámoznák az ünnepi, akciós Szt. Istvános étkészletet, meg a nagy supermarketekben lehetne kapni műanyag Szent Koronát a kölyköknek fröccsöntött jogarral és országalmával. Nagyon kis gyerekeknek vásárolhatna anyuci csattogós turult. Kiadnának egy könyvsorozatot, hogy mi történt az uralkodása idején évről-évre és mindenhol lehetne kapni magyar zászlós, címeres piknikkészletet papírtálcával, papírpohárral és Szt. István arcképes szalvétával. Ugye milyen szörnyű? Itt ez teljesen természetes mert annyira szeretik a Királynőt hogy a világ minden kincséért sem mondanának le róla. Megvallom őszintén kicsit meg voltam kavarodva, hogy ha a Tudor-házi Erzsébet volt I. Erzsébet aki 1558-1603-ig uralkodott akkor a most uralkodó II. Erzsébet anyukája hogy lehetett szintén I. Erzsébet, hiszen akkor a XVI. századi Erzsébet akkor 0. Erzsébet kellene legyen de aztán rájöttem, hogy én vagyok a hülye. Hiszen VI. György felesége királyné volt, nem királynő!

Bár erre a napra készülnek vadul de mindjárt itt az olimpia is. Az angolok egyik fő exportcikke, David Beckham már átvette az olimpiai fáklyát a görögöknél valami főpapnőtől (hogy nem égette meg a kezét) aztán már itt rohangásznak vele az országban valahol. Fogadok az utolsó métereket majd Vilmos herceg fogja megtenni mert mióta megházasodott mindenhol vezető hír bármit csinálnak a kis nejével. Már látom előre, ha a nagyi egyszer befejezi az uralkodást Vili trónra lépését is így fogják ünnepelni. Addigra megpróbálok szerezni egy God save the King feliratos polót.

Köz, tisztaság

Nem én felejtettem el magyarul, hanem direkt írtam így külön-külön. Ugyanis itt Londonban hála a bevándorlók és az itteni fiatalok igénytelenségének (tisztelet a kivételnek) ez a két fogalom élesen el tud különülni egymástól. Kezdjük a szemét kérdéssel  mert ez itt nálunk kiemelt fontosságú. Az alsó szomszédunk valamiért rá van állva a kukánkra és állítólag miután kivittük a szemetet Ő már ugrik is rá. Nagyon szeretne valami terhelő bizonyítékot szerezni ellenünk de eddig nem tudott túrni semmi értékeset. Egyébként normál esetben itt működik a szemét szétválogatása nem úgy mint otthon. Itt komolyan veszik az újrahasznosítást bár nem is bonyolítják túl. Van egy sima kuka meg egy recycling. Nincs külön műanyag, meg papír és üveg. Kukaborogatás is csak akkor van, ha fel is gyújtják de akkor sem szedik ki az újságot vagy a befőttes üveget, hogy visszaválthassák. Ennek ellenére van bőven munkája az utcaseprőknek mert nem mindenki jut el a Litter feliratú dobozig. Ha nem tud valaki angolul akkor is egy kurva szemetest már csak felismer nem? Nem. Képesek úgy kijönni az emberek a Mekiből, hogy a félig teli poharat nagy ívben eldobják és szarnak rá hol landol, vagy kit talál telibe. Mivel a kukásautó egy utcában, egy héten csak egyszer jár (végülis meg is értem, hiszen London kurva nagy és sok utcája van) azt gondolná az ember, hogy a szemét vasárnap estére már az úttestre folyik ki de ilyet még nem láttam. Hihetetlen mennyit tud elnyelni egy-egy ilyen műanyag vödör. Vannak nyilvános illemhelyek amik 30-50 p-ért használhatóak és tiszták. Vannak ingyenesek (pl. a Morrisonsoknál) amik nem tiszták és vagy a penetráns húgyszag vagy a fertőtlenítő büdössége nyom orrba. Ha valaki ingyen, tiszta és belvárosi wc-t keres akkor örömmel jelentem: VAN! Hihetetlen, de találtam ilyet méghozzá ott ahol nem számítottam rá. Konkrétan a St. Pancras nemzetközi vasútállomáson amit építészetileg a leggyönyörűbbek közé sorolok, de most nem ez a poszt témája. Mellette a King's Cross pályaudvaron már fél font a pisilés pedig oda csak helyi vonatok jönnek. Ennél még a Victoria pályaudvar is olcsóbb. Nem baj, ha van apród 10-20 pennysek formájában mert ha nem működik a váltógép ami az egyfontost váltja akkor a bejárat előtt fogsz becsinálni.
Ha valami retteneteset kell említenem, akkor a muszlim piacot mondom az Edgware Roadról nyíló egyik (nem is kicsi) mellékutcában. Tévedés ne essék, nem a rasszizmus szól belőlem, hanem saját szememmel láttam. Azon a piacon minden van, de legfőképpen szemét. Az otthoni bolhapiacokon is ilyesmit látni de az nem a belvárosban és főleg nem egy Hilton szálloda közelében van. Ok nem mondom, hogy olyan állapotok uralkodnak mint Indiában (anyósom azt hiszem bőven tudna mesélni róla) de azért nem sokban marad el tőle. Drága feleségem abszolút nem finnyás fajta, de ettől még Ő is rosszul volt. Ehhez képest tőlünk néhány mérföldre egy gyönyörű, elegáns és ebből adódóan tiszta kertvárosi környékre bukkantunk a Cannon Hillnél. Ott keményen büntetik azt is ha csak egy papírzsepit elhagysz és azt is ha a kutyád után nem takarítasz fel. Állítólag itt Wood Greenben is van ilyen szabályozás (kinn van a papír róla) mégse láttam senkit aki rászólt volna a szomszéd román nagymamára aki a nyílt utcán, a ház ajtaja előtt hugyoztatja a kisunokáját.

Azt hiszem ez a dal pont ide illik:

I'm hatin' it

Azt gondoltam, hogy ha nagyon nem találok munkát legrosszabb esetben majd elmegyek tálcaleszedőnek a Mekibe. Oda nem kell nagy képzettség és mindenkit felvesznek. Azt viszont sose gondoltam, hogy a világ leghíresebb (és talán legnagyobb) gyorsétterem lánca "büszkélkedhet" a legszervezetlenebb HR-s háttérrel.

A neten megpályáztam egy állást a helyi étterembe. Elküldtük a jelentkezést, erre e-mailben jött egy egy link amire kattintva kiválaszthattam az időpontot. Miután belőttem magamnak a megfelelőt, megint jött egy levél amiben visszaigazolták a "foglalásomat" egy másik kóddal mint ami a pályázati kiírásban szerepelt. Gondoltuk ez a hozzám tartozó perszonális kód (otthon sosem jelentkeztem online a sárga M betűsökhöz úgy, hogy vissza is igazoljanak így lövésem se volt ilyenkor mi van). Nem kalimpáltam, hogy valami nem ok inkább vártam az időpontot. Hétfő reggel felültünk a buszra, és több mint egy órát zötyögtünk, de nem is értem miért. Berángattak London közepére, hogy 3 (!) mondatot váltsanak velem és tovább passzoljanak. Itt megint naív kisfiú voltam, mert azt hittem azért irányítanak tovább hogy ott valami nagyobb góréval találkozzam. Az majd jól kikérdez és tovább passzolja az anyagomat az általam kiválasztott étterembe, a megpályázott állásra. Nagyot koppantam, amikor egy másik kis McDonaldsba (jó háromnegyed óra buszozás és séta után a szakadó esőben mivel a házszámozás követhetetlenebb mint egy kvantumfizikai disszertáció). Ott amikor a kijelölt kontakt személyt kerestem megpróbáltak lepattintani, de nem hagytam magam. Végül sikerült eljutnom az irodájába ami a wc melletti kis folyosón levő gyufásdoboznyi lyuk volt. A managercsaj egészen addig kedves volt, amíg nem közöltem vele hogy az általa felkínált hely hajnali 4-es kezdéssel nekem nem pálya, hiszen Wood Greenből bejárni olyankor elég érdekes lenne, és különben is én direkt oda pályáztam egy konkrét állásra nem csak úgy bele a világba. A kérdésére miszerint beszéltem-e annak az étteremnek a vezetőjével közöltem, hogy nem mivel online pályáztam a weboldalon megjelent álláshirdetésre. Erre közölte, hogy jó majd Ő felhívja és egyeztet vele utána pedig még vagy ma vagy holnap kiértesít e-mailben. Mondanom sem kell mire visszabuszoztunk már várt az elutasító formalevél.
Nem is értem, hogy ha ott van az egyik managerköcsögpina előtt a kinyomtatott pályázatom, amiben világosan szerepel mire és hova jelentkeztem akkor mi alapján passzolgat teljesen más étterembe? Lehet, hogy itt Angliában is működik az AEÚP (Ahogy Esik Úgy Puffan) kiválasztási rendszer? Egy nagyon picit, ott a lelkem mélyén talán nem is bánom hogy így alakult. Mióta itt vagyunk több Mekiben is megfordultam, de egyetlen étterem egyetlen dolgozóját (a manager nem számít ebbe a kategóriába nálam) sem láttam nemhogy lelkesedni, de még halványan elmosolyodni sem. Mintha csak mozgó hullák lennének. Annyira nem  fizet jól a sárga M, hogy én is ilyen zombi legyek. Igaz úgy tűnik Ők sem akarják.

London travel - Postcards1

Csőbe húzva

A második állásinterjúm kapcsán úgy döntöttem, hogy metrózzunk mert az biztos nem kerül dugóba és időben odaérek a város másik végébe. Jó döntés volt, és rájöttem színtévesztés ide vagy oda nagy valószínűséggel nem tévednék el a Csőben.

Amit nagyon fontos tudni és az előző közlekedési posztomból kimaradt, hogy London tömegközlekedési zónákra van osztva, és eszerint változik a díjszabás. De a busz és az Underground (vagy ahogy becézik Tube azaz Cső) zónatérképe nem ugyanaz. Ugyanis ami mondjuk a metrónál 5-s zóna, az a busznak legrosszabb esetben is csak 4-es mivel nincs több. Ez azért lényeges mert ennek függvénye mennyit fizetsz a bérletedért. A buszbérlet minden helyi járatra jó, mert akkor is még Londonban vagy amikor már azt hinnéd jóval elhagytad a városhatárt. Már belekavarodtál mi? Pedig még le se mentünk a föld alá! Na akkor kezdjük az elején. Itt 700 buszjárat, 12 metróvonal, egy föld feletti vasút, három villamosvonal és a vonat jelenti a tömegközlekedést (a hajót és a távolsági buszokat most nem is vettem bele, mert így is elég azt hiszem). A buszok szinte bárhova elvisznek a városon belül, ahova nem oda nem lehet behajtani vagy már nem is London. Vannak bizonyos járatok, amiket iskolásoknak tartanak fenn, így adja magát hogy csak tanítási időszakban járnak. Minden megállóban ahol van legalább egy esőbeálló ott találsz egy térképet is ahol az adott környék összes megállója meg van jelölve, alatta pedig az ábécé rendbe szedett táblázatból kisilabizálhatod, hogy melyik buszra van szükséged, az hol áll meg és merre megy. Nem egyszerű a feladat, de könnyen megtanulod és utána már rááll a szemed. Azért nem teszik ki a teljes hálózat térképet mert olyan lenne mintha egy horrorfilmbeli óriáspók telibeszőtte volna és nem lehet rajta átlátni, másrészt akkor hova tennék a reklámokat?
Az utazáshoz legpraktikusabb kiváltani az úgynevezett Oyster cardot ami a Magyarországon valószínűleg soha meg nem valósuló elektronikus bérlet. Minden buszon, villamoson illetve a Cső, az Overground és a vonatállomásokon is van egy leolvasó berendezés amihez oda kell érintened a kártyát. Az eszköz megnézi érvényes-e a kártya, van-e rajta elég pénz vagy bérlet hogy utazhass. Ugyanis választhatsz, hogy meghatározott zónákra váltasz bérletet (emlékszel a busznál nem kell nézni a zónákat mert automatikusan mind a négy zónára érvényes a villamos pedig csak egy szűk térségben van jelenleg amire jó a buszbérlet ) vagy pénzt tolsz a kártyára. Amíg a megvásárolt zónán belül mész be és jössz ki még ha közben vagy három másik zónán át is haladtál a járművel nem fogyasztod a kártyád egyenlegét. Amint kilépsz a kiléptető kapun és zónán kivül jössz ki a rendszer a különbözetet szépen lenyúlja. Minimálisan 5 fontot tehetsz rá pénzben az Oysteredre maximálisan akármennyit de ha ennyire gazdag vagy, akkor már nem érdemes egy bérletet venni (hetit, havit vagy évest)? A másik megoldás a jegyvásárlás, de ezt csak végszükség esetén javaslom mert sokkal drágább mint Oysterrel utazni. Ilyen szitu lehet, ha lemegy az Oystered egyenlege mínuszba mert akkor nem utazol sehova (maximum gyalog) mert ebben az esetben még érvényes bérlettel sem engednek fel semmilyen járműre! A buszoknál elsőajtós felszállás van, így ritkán találkozhatsz ellenőrrel. A metrónál ez annyiban más, hogy ott kis beengedő kapuk vannak amik mellett azért ott áll a biztonsági ember hátha valaki megpróbál atletizálni és gátfutást akarna gyakorolni. Az egyenlegedet a metróban a belépéskor és kilépéskor is kiírja a kapu kijelzője, de önellenőrzésre is van lehetőség online (a Transport for London honlapján) vagy a metróállomások előterében levő erre a célra kitalált gépeknél. Feltölteni az Oyster logójával ellátott boltokban lehet a kártyát vagy a metróállomásoknál elhelyezett bankautomatákra hasonlító feltöltőautomatáknál. Természetesen vannak élő ember pénztárosok is, ha nem tetszik a gép vagy nem működik. Maga az utazás kicsit uncsi, de ez minden ország minden metrójára igaz. A kocsikban jól (hangsúlyozom tisztelt BKV és BKK illetékesek: jól) olvashatóan kint vannak az adott vonal állomásai, az átszállási lehetőségek más vonalakra vagy/és a vasútra, és a szakaszhatárok is! Én ilyet otthon csak a HÉV-en láttam, de azt se ekkorában.
Ha már az állomáson vagy semmin se lepődj meg:
1.  A vonat nem jobbról jön, mert a föld alatt is baloldali közlekedés van Londonban. Tehát ha kihajolsz és csak tülkölést hallod, de semmit se látsz az azért lehet mert a hátad mögül jön!
2. A peron szélén levő kis dudorok meg színes csíkok nem a padló anyaghibái, hanem az a biztonsági sáv amit a vakok és gyengén látók kedvéért csináltak ilyenre. A "Mind the gap!" felirat sem graffiti, hanem a "Kérjük hagyják szabadon a biztonsági sávot!" angol változata, amit mindig be is mondanak nem csak akkor amikor valaki elkezd a sínek felé haladni.
3. A Piccadilly Line King's Cross/St.Pancras állomásán a forgalmi ügyeletes bácsi nem azért áll a peronon egy tárcsával meg egy diktafonnal mert kurvára unatkozik, hanem mert Ő jelez a metróvezetőnek hogy indulhat illetve azzal a diktafon szerű micsodával (ami egy mini megafon) közli az utasokkal hogy tessék betolni a hízott valagatokat mert az ajtók záródnak!
4. Jól nézd meg hogy merre mész mert ez nem Budapest, ahol három vonal egy helyen összeér de három különböző szinten. Itt több vonat, több helyen csatlakozik és van olyan ahol ugyanarra a vágányra is érkeznek. Ráadásul van olyan hogy egy adott állomás után négyfelé is kiágazik a vonal! Ha nem akarsz nagyot szívni figyelned kell mi van a beérkező szerelvény elejére írva. Ha lassú voltál, segít a kapaszkodó színe (bár ez csak akkor megoldás ha olyan vonalra szállsz ami nem szakad többfelé) feltéve hogy nem vagy színvak. Ha az vagy, akkor marad még a füled mint segítség mert mindig bemondják melyik vonal járműve jött be és hova megy. Aki ezek után is eltéved az már menthetetlen (mondom én, aki otthon azon az egy vonalon is el tudtam keveredni amin jártam).
5. Minden vonalnak van színe és neve, hogy az olyan hülye színtévesztők mint én (akinek a zöld is sárga meg a sötétkék is lila) se tévedjenek el. Legalább az elnevezést tudják követni. Minden név egyébként utal valamire, így a Piccadilly arra hogy megáll a Piccadilly Circuson, a Victoria a Victoria pályaudvarnál, stb...
6. A tizenkettedik vonal leginkább nem is metró, inkább magasvasút ami a nevéből is kitűnik hiszen a Dockland Light Railway az Docklandi Könnyű Vasútat jelent.
7. Vannak modern és kevésbé modern járművek is. Az utóbbiakban a vonalas üléselrendezés a szokás (lásd mint otthon, csak itt külön ülésekkel nem ilyen egybefüggő tapadós műbőr paddal), az újakban már szépen elosztott boxok vannak, és olyan csendes mintha nem is menne csak suhanna.

Bármennyire sterilnek és uncsinak tűnhetnek a londoni metró egyes állomásai, azért nekem tetszik. Egy dolgot viszont megtanultam és legfőbb szabályként ajánlom is. Mielőtt elindulnál vegyél magadhoz egy tube mapot (metrótérkép) és kezd el memorizálni, mert különben elveszel mint Ábel a rengetegben!

Form

Egyszerű négy betű. Mennyivel egyszerűbb mint a magyar formanyomtatvány szó. De ez az egy szótag egy sokkal nehezebb, bonyolultabb, és érthetetlen kérdéseket tartalmazó nyomtatványt is jelent. 
Aki régről ismer, az tudja hogy nekem a hivatalos ügyintézés a mumusom. Az otthoni adóívnek már az első oldalán elvesztem, így el lehet képzelni milyen kihívást jelent nekem a banki ügyintézés (vagy bármilyen pénzügyi dologé). Ehhez képest az itteni bankszámlanyitásunk szinte gond nélkül ment, egyetlen értetlenkedésem abban merült ki hogy miért feketével írnak mindent amikor otthon a kék az egyetlen szín. A válaszon megdöbbentem annyira egyszerű volt. Itt ez a hivatalos szín és nem is használnak mást. Ráadásul a fénymásolaton úgyse látszik milyen színű volt a toll amivel aláírták, szóval minek erőlködjenek? Már szinte megnyugodtam, hogy megy ez mint az ágybavizelés amikor találkoztam a kerületi könyvtár formanyomtatványával. Lelkiekben megpróbáltam felkészülni, hogy majd itt is kell anyám neve hat példányban de azokra a kérdésekre amikkel szembesültem senki sem készített fel. Az nem volt gond gond, hogy mi a nevem és a nemem. Ennyi angoltudásom még nekem is van. Ott picit megálltam, hogy miért érdekes a vallásom de még ezt is elfogadtam. Annál a résznél, hogy milyen a szexuális beállítottságom már picit összevontam a szemöldököm. Viszont azt a kérdést ami a végén volt, még azután sem vágom hogy jártam Camden Townban: - Ez volt-e a neme akkor is, amikor megszületett? Jó hogy nem már rögtön azt kérdezi szoktam hangosan kiabálni amikor elélvezek. Mit befolyásol, hogy milyen neműnek születtem és az is maradtam-e? Aszerint ajánl könyvet vagy aszerint zár ki a kölcsönzésből, esetleg csak perverz a form írója és így keres játszótársat a szexuális fantáziái kiéléséhez? Én elfogadom az angolok vaskalaposságát és azt is hogy lassan minden nációra van egy külön kis kocka ezeken a nyomtatványokon (legyen az online vagy papíralapú). Abban sem látok kivetnivalót, hogy picit ledegradálnak a magyarságom miatt hisz itt van már mindenféle nemzet gyermeke a pakisztánitól a törökön át a kínain keresztül a lengyelig és akkor erre még mi is elszaporodtunk itt mint gomba az erdőben. Mert mindenki ide gondolja a Kánaánt, hisz otthon csak a rontás jár rá. Ebből kifolyólag lassan csak II. Erzsébet és családja meg a London Dungeonban VIII. Henrik és Hasfelmetsző Jack maradnak brittek a fővárosban. Szóval én megértem, hogy csak vendég lehetek a ködös Albionban de azért mindent én sem fogadok el szó nélkül. Persze vannak még cifrább kérdések is. Az egyik ügynökségnél ahova kitchen porter (mosogató) illetve linen porter (textilelosztó) melókra jelentkeztem a szokásosokon kivül kitöltettek velem egy egészségügyi kérdőívet is. A válaszlehetőségek bőséges tárháza teljesen megkavart, ugyanis vagy Yes vagy No volt a választék. Az egyik kérdés az volt, hogy voltam-e már HIV fertőzött? Néztem magam elé amikor ez a kérdés elhangzott drága feleségem szájából (Ő töltötte ki az ívet) és neki is hosszú percekbe telt feldolgozni. Tudtommal a HIV vírussal fertőzöttek közül még senki sem lett 100%-osan gyógyultnak nyilvánítva maximum nem lettek AIDS-esek (a különbséget nem magyarázom el, tessék utánaolvasni). Akkor minek ez a kérdés? Lesz véradónap vagy mi van? Mert akkor lényeges infó. Viszont ha már ilyen alaposak azt miért nem kérdezte meg sehol senki, hogy van-e tetkóm és ha igen az mit ábrázol? Ha szét vagyok varrva tokától bokáig (ahogy egy nagyon fehér biztonsági őr srácon láttuk a Morrisonsban) az le van szarva, de ha levágták a pöcsömet vagy elkaptam valami fasza kis halálós kórt az lényeges? Na és ha nagyapám pedofil volt vagy dédanyám szadista tömeggyilkos? Az megint lényegtelen?

Pénzköltés, de okosan!

Az embernek vannak bilógiai szükségletei: evés, ivás, alvás, stb... és egyéb igényei: ruházkodás, utazás, szórakozás. Most ez utóbbiak kapcsán osztanék meg pár tippet saját tapasztalatok alapján.

A legegyszerűbb ha nem veszel semmit. Nézni ingyen van. Na jó, ha már itt vagy úgyse állod meg, hogy ne vegyél valami souvenirt. Bármilyen csecsebecsét akarsz venni ne a Cityben, a különböző ilyen gift shopokban vásárold meg! Azért mert a sok tudatlan turista az első ilyen ajándékboltba beszabadulva felvásárolja a készletet műanyag bobby kalapokból meg testőrmacikból (az Undergroundos bögrékről és kulcstartókról már nem is beszélve) neked még nem kell ugyanolyan hülyének lenned és a fele pénztárcádat otthagyni. Ugyanezeket töredékáron megkapod Camden Townon is, és csak kicsit kell odébb menned (pár buszmegálló vagy metróállomás). Camden egy olyan városrész, ahol indokolt lehet a kérdés: - Olyan neműnek születtél, amilyen most vagy? Ezt útikönyvekben úgy szokták szépen írni, hogy a különböző kultúrák olvasztótégelye. Fogadok ezt egyszer egy gyári értekezletre egy párttitkár betanulta, aztán azóta is forog. Itt nem szabad semmin meglepődni, ellenben a cuccaidra hatványozottan kell vigyázni mert hiába a térfigyelő kamera (nekem elsőre okozott némi fejtörést, hogy rájöjjek a CCTV nem a kínai állami csatornát jelenti itt Londonban) és bármennyire gyors a rendőrség azért a zsebtolvaj itt is hirtelen el tud tűnni a bukszáddal, vagy bármilyen értéktárgyaddal. De ez ne rettensen vissza, hogy felfedezd ezt a színes, illatos izgatottságot. Egyrészt itt minden sokkal olcsóbb mint a belvárosban (pedig lényegileg ugyanazt a bóvlit kapod) másrészt egy hihetetlen nemzetközi kavalkádot kapsz hozzá. Mondjuk az egész városra igaz ez, de itt mintha töményebben tolnák az arcodba. Sajnos vagy nem sajnos erre nem elég 1-2 óra mert könnyen megtörténhet, hogy még délelőtt volt amikor a Camden Town Stationnél voltál, és már sötétedik mire az utca másik végére érsz.
Ruhavásárlás. Erre is első körben a camdeni piacot javaslom, de ha ennél esetleg nagyobbak az igényeid akkor keress meg egy Primark üzletet. Egészen jó áraik vannak. Én láttam ott már 5 fontos farmert is például, ami azért Londonban nem jellemző mindenhol. Persze vannak mindenféle kisboltok is a külső városrészeken ahol általában az egyik fele mobilos (továbbá laptop és Pc-szerelő műhely) a másik fele pedig divatáru bolt. Ezt itt Wood Greenben láttam már hentes-mobilos kombóban is. Mit ne mondjak, rendesen kitágult a pupillám tőle. Én ezekben a mindenféle arab figurákban annyira nem bízom. Na nem mintha otthon a kínaikban nagyobb bizodalmam lett volna, mégis vásároltam tőlük. Szóval nem baj, ha óvatos vagy de ha sűrűn látnak valószínűleg úgyis fogják tudni ha átvertek a palánkon visszamész és a fejüket belehúzod az üvegpultjukba, aztán szórhatják rád az átkot. Ha nagyon nincs új cuccra kereted még mindig szóba jöhet a tisztított ruhák áruháza. Ez lényegében olyan mint nálunk a Háda hálózat, csak ide nem máshonnan hozzák a ruhát hanem a lepasszolt, kitisztított ruhákat (és egyéb nem ruházati termékeket) lehet piti összegekért megkapni. Ha át tudod lépni a földre ledobált cuccok kuplerájának idegesítő gondolatát simán találsz olyan ruhát, cipőt, stb... amire amúgy sajnálnál tizen-huszon fontokat elszórni. Pénzköltés kapcsán fontos megemlíteni a bankokat. Nem emelek ki egyet sem, meghagyom a választás lehetőségét hogy mondjuk a négybetűs vagy a sas logós szimpatikusabb. A lényeg, hogy tudd milyen bankkártyád van! 1. Az ingyenes. Ez tényleg nem kerül semmibe, viszont nem is jó semmire azon kivül hogy automatából vegyél fel pénzt. 2. Ami egy kis pénzbe kerül. Bárhol fizethetsz vele az Egyesült Királyságon belül, viszont a szigetországon kivül  csak egy plasztiklap. Ezt hívják debit cardnak de még otthon valakitől ezt debil cardnak is hallottam. 3. A hitelkártya. Ez ugyanolyan mint otthon, kb. ugyanolyanok a feltételek is csak az igényléshez kell kitöltened olyan három tonna formanyomtatványt.
Szórakozás. Na ez kicsit költséges. Már említettem a TV Lisence-t, vagyis a tv előrefizetési díjat. Ha tényleg  tévézni akarsz akkor ezt bizony ki kell csengetned, és akkor se kerülheted el ha a laptopodat akarod élő adás nézésre használni! Színházi élményeim még nincsenek, úgyhogy azt majd máskor. Ha étteremre vágysz akkor sem kell rögtön Ramsayhez vagy Jamie Oliverhez beülni csak mert Ők angolok (ráadásul Gordon skót!). Persze ha Mekire, Burger Kingre meg KFC-re futja naponta akkor olyan három heti költésedből egyszer talán megebédelhetsz a nagyon neves séfeknél de akkor se várd hogy majd a nagy Gordon Ramsay a kis magyar turista asztalához ül le és kérdezget mennyire ízlik az a valami ott a tányérod közepére halmozva, amiért puccba kellett öltöznöd de valószínűleg mosogatni is ott maradsz, hogy ledolgozd a kajád árát. Mozizni is lehet, de manapság úgyis mindenki letölti a különböző torrent oldalakról. Bár én a minap láttam embereket a Hollywood Green moziban. Két mozgólépcső fordulóval érsz fel csak a pénztárhoz! Amikor elmegyek mellette mindig eszembe jut a régi Olimpia mozi Újbudán, ahol most épp a négyes metró ásatás folyik. Állítólag ott valaha emberek dolgoztak. Ha bulizni vágysz akkor legegyszerűbb a Londoni Magyar Bulit választani minden hónapban a Londoni Magyarok szervezésében. Ott biztos nem lesz problémád, hogy kik közé keveredsz.
Szóval aki hosszútávra kíván berendezkedni az idővel megtanulja élére állítani a fontot!

London travel - Enfield

Ezentúl időről időre lesznek kis filmecskék a londoni kirándulásainkról.

Az első ilyen Enfieldet próbálja bemutatni:

Életmorzsák - Az első angol állásinterjú

Mivel ez egy szubjektíven objektív blog, így nem magyarázkodom az esetleges tévesnek ítélt meglátásaim miatt. Kérem tessék szíves úgy elfogadni a leírtakat ahogy vannak, persze építő kritikákat elfogadok! Ezt csak azért írtam ide, mert a következő posztomban esetleg olyan dolgok merülhetnek fel amit mások másképp látnak és szeretném elkerülni a felesleges kommentváltásokat a facebookon. Előre is köszönöm!

Nem szeretek munkanélküliként lébecolni mert abból nem folyik be pénz, maximum csepeg és amúgyis szeretek hasznos tagja lenni a társadalomnak. Viszont állásinterjúra sem szerettem járni otthon, mert folyton paráztam hogy megfeleljek az elvárásnak és engem válasszanak. Pedig általában az esélytelenek teljes nyugalmával is mehettem volna. Na most megtapasztaltam milyen amikor itt hívnak be személyes interjúra. Reggel 9. Megszólal a mobilomon a Doctor Who zenéje (most ez a csengőhangom...vajon miért?). Nem otthoni szám, rögtön átkapcsol az agyam angolba. Felveszem: - Yes? Semmi, I'm vagy valami. Egy szimpla igen tudott kiszakadni belőlem. A vonal másik végén a Maplin Edgware-i áruházának a vezetője. Behívott délután kettőre interjúra. Életemben nem fostam úgy lelkiekben mint miután letettem a telefont. Pár nappal azelőtt online pályáztam és pont azt néztük drága hitvesemmel hogy épp csak a lábméretem, a vércsoportom meg a nyálmintám nem kell nekik. Műszaki cikk eladó a szakmám, pár évet lehúztam benne még ha nem is abban az ágában amivel általában azonosítják. Most mégis úgy kezelnek mintha sebésznek jelentkeznék és igazolnom kéne, hogy nem remeg a szike a kezemben. Amikor felültünk a buszra már rángott a szám széle az idegtől, mire odaértünk már a lábam is begörcsölt. Az interjún a főnök nagyon rendesen viselkedett velem hiszen nem egy öltönyös, elegáns, bőrfoteles szállodaigazgató volt csak egy külső városrész kis elektrotechnikai boltjának a vezetője, akinek nem büdös a meló, ugyanúgy beáll a pultba mint a többiek és nem mindenféle HR céggel próbál engem letesztelni. Azt nem állítanám, hogy a legjobb formámat hoztam mert az idegtől még magyarul is elfelejtettem hirtelen nemhogy angolul. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy azzal a szerény nyelvtudással amim van egészen jól teljesítettem a magam által várthoz képest. Persze ettől még nem vagyok nyugodt és a következő állásintejún is parázni fogok mert nekem ez alapbeállítás és nagyon természetellenesnek hatna ha lazának és magabiztosnak próbálnék mutatkozni. Ráadásul nem vagyok jó színész, szóval 2 mp alatt buknék le. 

Két dolog amit észrevettem, és amik nem kötődnek szorosan a mostani poszt témájához, de talán ennyi offolás belefér. Az egyik a közlekedéssel kapcsolatos. Ha lenne pénzem, biztos metróval mennék és az utolsó megállót vagy lesétálnám vagy felszállnék a buszra mert mindenképp gyorsabb mint végigbuszozni. Viszont így olyan élményekkel lettem volna szegényebb amik ha kimaradnak most nagyon sajnálnám. Amilyen környékeken elhaladtunk bőven megérte a többletidőt amit rááldoztunk. Azon viszont elcsodálkoztam, hogy az átszállásnál akárkit kérdeztünk nem tudta hol van a buszmegálló. Ha ez valahol a Cityben történik azt mondom biztos Ő is turista, persze hogy nem tudja. Na de egy ilyen külterületen? Most akkor ki van itthon? Én aki egy kinyomtatott papírlappal rohangászom mint valami szerencsétlen, agyatlan egy vadidegen helyen vagy Ők, akik ki tudja mióta itt laknak? Szerencsére a problémát azért találták fel hogy megoldjuk s lám sikerült. Amúgy most arra rájöttem, hogy a Google Maps sem szent és fenntartásokkal kell kezeljem. Ugyanis a vakszerencse vagy a Nagyfőnök ujja vezetett de kiderült, hogy még azt az egy utcasarkot amit az alkalmazás előírt sem kell megtennem ha vissza akarok jutni Wood Greenbe, vagy onnan ide. Amit a Google harmadik lehetőségként adott az bizonyult a leggyorsabbnak. Ezért szeretek csak úgy felülni a buszra és magamtól felfedezni a dolgokat. Sokkal praktikusabb mint a netre hagyatkozni. Persze ha valaki egy GPS-s okostelót nyomna a kezembe ingyen, biztos nem dobnám el undorodva :) A másik érdekes a helyszín volt. Burnt Oak a TfL (Transport for London) szerint még a 4-es zónába tartozik de annyira kinn van, hogy mi meg voltunk róla győződve az 5-s zónában járunk régen. Azt nem tudom, hogy ez az Égetett tölgy nevű hely Edgware előtelepülése mint mondjuk Esztergom-kertváros de tény, hogy a következő Tube station már tényleg az 5-s zóna. Mindenesetre, ahogy leszálltunk a buszról hirtelen a Miért éppen Alaszka? sorozat ugrott be. Mintha kontinenst ugrottunk volna és egy amerikai kisvárosban találnánk magunkat. Már vártam, hogy a széles utcán hirtelen felbukkan David Hasselhoff amint éppen KITT-el száguld. Az egésznek nagyon különleges feelingje van, és biztos hogy egyszer végigmegyek azon az utcán. Én ezt élvezem, nem a nagyváros nyüzsijét. Pedig ez is London!


Update: ennek a posztnak a közzététele napján kaptam egy elutasító levelet egy olyan Maplin áruháztól, ahova nem is pályáztam! Ezt még úgy meg kell értenem :) 

Mindennapi morzsák - Közért

London a legdrágább városok egyike, ez vitathatlan tény. Éppen ezért okosan kell költekezni, kivéve ha te vagy a Rotschild család egyik vagyonos gyermeke. Első fontos dolog, ha éhes vagy nem kell rögtön a Mekibe rohannod csak mert azt ismered. Ok, ott is vannak olcsó menük, ami a gyomrod tűzoltására alkalmas lehet de jóllakásra nem. Amúgyis van kajálda mint égen a csillag (itt Wood Greenben jóformán egymás seggébe érnek) és most nem a pubokra gondolok mert az megint nem a templom egere kategóriába tartozóknak lett kitalálva. Bár ha van rendes fizud egyszer-egyszer megengedheted magadnak hogy betévedj egy ilyen helyre. Mégiscsak az az igazán autentikus brit hely. Szóval van hol burkolni, és olyan ajánlataik vannak hogy szinte húznak befelé de nem kell mindnek bedőlni! Hiszen ésszel él az ember! KFC helyett jó lesz a Dixie Chicken is. Olcsóbb és jobbnak tűnik. Ha itt élsz és okosan akarsz költekezni akkor nem egy helyen vásárolsz meg minden élelmiszert. Érdemes úgy csinálni mint otthon a kisnyugdíjasok és kikutatni mi hol olcsóbb. Nem egyszerű és bizony van, hogy utólag jössz rá mehettél volna a másik boltba mert ott fél fonttal olcsóbb ez vagy az. De ha kitapasztalod, akkor megtérül a rutinszerzés ára.
Nézzük azokat a boltokat/áruházakat amiket már feltérképeztünk. Szakértő segítőm a drága kis másik felem, viszont spórolásilag azt hiszem én vagyok az, mert én még nagyobb skót vagyok mint Sir Sean Connery és Dagobert bácsi együtt:
Tesco Express: Nem kell bemutatnom, mert otthon is van már tonnaszámra kis Tecsó. Csak végszükség esetén ajánlom mert nem a kiskeresetűeknek tartják fenn. Amúgyis a Tesco itthon van.
Lidl, Aldi: Megint csak nem kell sokat ragoznom, hiszen ezek tényleg egy az egyben ugyanolyanok mint Magyarországon, csak itt a fizetőeszközt fontnak hívják viszont jóval olcsóbb.
Sainsbury's: Csak ha családos vagy, és nagy tételben veszel! Vannak lokális illetve központi üzleteik de egy fél literes ásványvízért nem érdemes bemenni bármilyen sűrűn találni. Bár ha sok pénzed van, és lusta vagy akkor belefér.

Morrisons: Nekünk rögtön a kedvencünk lett. Baráti árak, minden megtalálható, frissek az élelmiszerek és a hús sem attól tűnik szebbnek mert piros lámpával világítják! Leginkább a mi Intersparunkhoz hasonlíthatnám mert minden van szinte, és ha nem ragaszkodsz a Pepsihez vagy Cokehoz nagyon sokat nyerhetsz! Egy példa: A saját márkájú (M savers ami kb. olyan mint a Tesco value) limonádéja olyan mintha 7UP-ot innál csak más a csomagolása és csak 18p! Ráadásul a Morrisonsnak külön patikája és kávézója is van!

Iceland: na ez a csúcs! Jellegét tekintve leginkább egy mirelit áruház. Magyarul a legtöbb termék fagyasztott, ami meg nem az olyan kiszerelésben van, hogy egy hétig eszel belőle. Én még eddig 5 fontnál drágább terméket nem láttam (persze ez nem jelenti azt hogy Te se fogsz, csak én nem néztem végig még tételesen az árakat) de az is egy családnak lett tervezve (mama, papa, gyerekek) vagy két embernek minimum háromszori étkezésre. Bud Spenser méretűek persze kivételt képeznek! Tény, hogy kicsit utána kell járni merre találsz ilyet mert a Sainsbury's ellentéteként ez nincs minden sarkon. De ha rájöttél, hogy hol van a hozzád legközelebbi azt gondolom abszolút megérte a láblejárást és utána egyszerűen odaszoksz.

Egyébként láttam SPAR-t is! Nem kamu, tényleg ott a SPAR logo bár gyanítom csak hülye európai turisták átbaszására, mert egy sötét kis egérlyuk egy pakisztáni vagy a franc tudja milyen nemzetiségű muszlimnak kinéző bácsikával.  Ja a legfontosabbak majdnem lemaradtak! A 99p-s (lásd: 100 ft-os) boltokban kevés kivételellel minden 99p! Vagyis amit mondjuk a Morrisonsban megvennél fél fontért azt ott nagy valószínűséggel egy penny híjján egy fontért veszel meg és korántsem biztos, hogy ízleni is fog! Mi így jártunk a Poundlandben vett sajttal, bár tény hogy nem volt nagy választék mert az angolok valahogy csak cheddarban tudnak gondolkodni és csak a nagy közértekben látsz fetát vagy Boursint. A másik, hogy vannak ilyen kis hirtelen piacok. Nem tudom másképp jellemezni őket, hisz egy-egy stand egy-egy gyér autós forgalmú utcasarkon vagy beugróban. Itt Wood Greenben a High Roadon (értsd: Fő utca) szinte egymással szemben van a halas, aki abszolút friss halat árul pedig az óceán nem a Turnpike Lane metróállomásnál kezdődik és a gyümölcsárus aki viszont hétvégéken olyan hangosan kínálja a portékáját mintha Ő lenne a helyi önkéntes tűzoltóparancsnok és éppen oltásra szolítana fel.
Egy very important infó így a legvégére: Bárhova mész enni vagy vásárolni kólát ne kérj! Nem azért mert nincs, vagy ihatatlan hanem mert félreértik aztán meglepődsz ha kihúznak eléd egy fehér csíkot, hogy nesze szippantsd fel!  

Thank you!

Lám mily gyarló az ember! Már mennyit írtam, és a legfontosabbat meg elfelejtettem. Kiknek tartozom köszönettel az ittlétemért? Nem hosszú a lista, potom fél óra alatt a végére lehet jutni.  :D
Na de most komolyan: Köszönöm leginkább drága feleségemnek, hogy idehozott és egy felejthetetlen élményhez juthattam általa. Az más kérdés, hogy nem turistáskodni jöttünk ide hanem élni, ahhoz meg még kell pici idő hogy ebbe beleszokjak. Köszönöm drága anyósomnak, hogy mentálisan próbál támogatni és lebaszni ha netán hülye negatív gondolatok járnának a fejemben az ittlétünk kapcsán (meg úgy egyáltalán). Továbbá köszönöm a Londoni magyaroknak (mármint a cégnek), hogy segítettek és segítenek mindenben amiben csak lehet. Transzferben (nagyon csúnya lett volna 40 kilóval felkapaszkodni egy buszra, aztán keresgélni hogy hol az iroda), szállásban (kívánni se lehetett volna jobbat....illetve lehetett volna csak azért Ők sem csodatevő Dévényi Tibi bácsik és az alapvető angol építészeti hiányosságokat nem fogják tudni hirtelen kijavítani), időpontfoglalásban (Ildikó a legnagyobb káosz közepette is képes volt a bankba már az érkezésünk másnapjára szerezni számlanyitási időpontot, nem is beszélve az úgynevezett "Enáj interjú"-ról ahova ugyanarra a helyre, órára, percre tudott minket bejuttatni potom 5 perc alatt). A Londoni magyarokról majd később bővebben is írok, de nem reklámozni akarom őket (dehogynem, hisz megérdemlik) csak amolyan élménybeszámoló szinten hiszen az egész blog végülis azért jött létre. Szóval: Thank you! 

Mindennapi morzsák - Közlekedj okosan!

Gondolom senkinek nem újdonság, hogy itt jobboldali közlekedés van. A hülyegyerekek kedvéért még fel is van festve a legtöbb kereszteződésnél hogy jobbra vagy balra kell nézni, de ha nem tudsz angolul még ennyit se akkor sem tudod elnézni mert a nyíl megmutatja a helyes irányt. Ha ebből se tudod, akkor miért nem maradtál a fán? Persze aki először lép angol földre csak sokára tanulja meg a fordított közlekedést. Az első napok valamelyikén megpróbáltam megjátszani a helyit és szépen kinéztem jobbra, nem jött semmi így elindultam középig. Amikor megálltam drágám közölte, hogy nagyon ügyes vagyok csak éppen ott pont balról közlekednek az autók illetve a buszok és úgy egyébként pirosban jöttem át a gyalogátkelőn. Ez utóbbi egyébként nem szokott túlzott fejfájást okozni az ittenieknek. Úgy szaladgálnak át a tilos jelzés ellenére (még a három bottal közlekedő bácsikák is!) az érkező doubledeckerek előtt mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kit érdekel, hogy egy ilyen busz több tonna, és ha elcsap akkor már csak matricaként vakarnak le a szélvédőjéről?  Jut eszembe doubledecker. Itt nincsenek csuklós buszok, mert olyan utcákban is járnak ahol a mi buszaink nem férnének el. Furcsa azt látni, hogy egy fontosabb megállóban minimum 4-5 járat érkezik szinte láncra fűzve. Bár ha figyelembe veszem, hogy Londonban 700! buszvonal van...  Alig szálltál le a buszról, ugyanannak a járatnak a következő járműve már látótávolságon belül van de legalábbis az utasváróba felszerelt tájákoztató kis "képújság" már érzékeli. Persze ez a kis ketyere néha elsieti a dolgot és nem azt a buszt jelzi ami tényleg jön, viszont gyorsan rájön és korrigál. Egyébként ha hirtelen elterelés, lezárás van arra azonnal reagál a helyi BKV, vagyis a Transport for London (továbbiakban: TfL)! Ha már úgyis iderepkednek a BKK vezetői Vitézy Dávidkával az élen legalább ezt eltanulhatnák! Egy példa:

Wood Green buszgarázs

Mi Wood Greenben lakunk, innen jár a csodabusznak becézett 29-es. Keresztül megy Camdenen, a belvároson és a Trafalgaron ér véget az útja. Egyik nap mi pont Camdenen voltunk amikor valami gond volt, ezért a buszok csak Warren Streetig, az első megállóig mentek ahol vissza tudtak fordulni. A buszok elején kicserélődött a felirat illetve a sofőr minden megállóban bemondta, hogy nem megyünk végig! Budapesten ha elromlik a busz kijelzője akkor színes szigszalaggal leragasztják, aztán beírják javításnak a munkalapon. Talán érzékelhető a különbség!

P.s: azok kedvéért akiknek hiányzik a posztból a londoni metró, most szólok ne tessék hiánypótlásra felhívó kommentekkel bombázni mert nem feledékenységből hagytam ki! Az Underground (vagy ahogy becézik A Cső) egy külön buli. Arról egy későbbi posztban részletesen kitérek!

Mindennapi morzsák 1.

Ezt a posztot elsősorban Kathi Róbert barátomnak ajánlom figyelmébe sok szeretettel, bár tartok tőle sok újdonságot nem fog olvasni! :) 

Az angol építészet legjobban úgy jellemezhető, hogy ezeket a házakat a habarcs és a Mindenható tartja össze. Bár Londonnak kiépített csatornahálózata van, amit rendszeresen pucolnak mégis minden alkalommal amikor kinyitom a vízcsapot attól félek kijön a Temze. A vezetékek falban való elhelyezkedését sem firtatnám mert valószínűleg nem lenne egészséges. Ami fontos, itt háromágú villásdugó a menő, vagyis a dugalj is ilyen kialakítású. Igaz a harmadik ág műanyag, és innentől kezdve semmi értelmét nem látom de ha itt a kiló az font, a méter az láb, akkor ez már csak apróság. Az egyik lakótársunk adott egy tippet hogyan spóroljuk meg az átalakító költségét de nekem inkább megér 1-2 fontot az életem. Itt jegyezném meg, hogy az EU szabvány szerinti átalakítót a postán is lehet kapni legkevesebb kettő és fél fontért (ha jól emlékszem). Biztosabb is ott megvenni, mert amit én az első nap vettem az egyfontos boltban (lásd: 100 Ft-os bolt otthon) az cirka fél órát bírt. Ha már villany... itt a gáz, és villanyórákat a régebbi házakban nem olvassa le senki! Illetve az ott lakók igen, de nem jön ki ember ezért és számlát se küldenek! Nem azért mert ingyen van, vagy mert lusták kiszaladgálni hanem mert feltöltős a rendszer. A mi házunkban a villanyórához egy pendrive van, a gázhoz meg kártya. Bemész egy olyan boltba ahol ki van írva, hogy gáz és villanyóra feltöltés, viszed a kis eszközt ami az órához tartozik, megmondod mennyit akarsz rátölteni, kifizeted, rátöltik, hazaviszed, órába bedugod és boldog vagy kurvára mert egy ideig most nem fogsz gyertyafénynél netezni. Még csak gondolkodnod sem kell, mert az óra megmondja mekkora összeg van még hátra mielőtt kazár zsidóként egy sötét, fűtetlen szobában kezdesz el anyázni. Itt nincs olyan, hogy ha majd nem fizetsz jól kikapcsoljuk a picsába aztán lophatsz a szomszédtól! Azt hiszem Matolcsy miniszter kartárs itt bokán fosná magát a boldogságtól mert az úgynevezett TV licence díjat előre elkérik ahogy rájönnek hogy nálad egy online sugárzás megtekintésére alkalmas eszköz van. Már alapból feltételezik hogy te BBC-t, Channel 4-t, Sky-t, stb. fogsz nézni a neten élőben, és ha nem akkor is! Fizetsz egy olyan szolgáltatásért amit nem is biztos, hogy tényleg használni fogsz vagy akarsz egyáltalán. Ők előre eldöntötték, te meg járhatsz utána hogyan kérd ennek a törlését. Nem is értem otthon miért nem vezették még ezt be? Ja de bevezették, csak azt az autósok szívják. :)

Életmorzsák - Nem szószídzsból van a kerítés!

Az egyszeri ember azt képzeli, hogy csak úgy felül otthon a repcsire, Londonban leszáll aztán minden sunshine, haverok, buli, fanta. Ez akkor sincs így ha csak turistaként érkezel és pár nap múlva hazamész, de ha itt is akarsz maradni akkor pláne bebuktad!

Ott kezdődik, hogy az Egyesült Királyságban nem az a kérdés mikor esik az eső, hanem hogy mennyi? Budapestről a repcsik általában Lutonra érkeznek, néha Stansfieldre, illetve amíg volt Malév addig emlékeim szerint legtöbbször Heathrowra. Igaz itt van öt reptér szóval, ha hülyeséget írtam akkor sorry! Mivel mi Lutonon szálltunk le így csak erről tudok beszámolni. Ahogy leszálltunk az otthoni fogadtatás (busz visz a géphez, és fedett lépcsőn mész fel) sehol se volt. Mindenki egyszerre akart kiszállni a gépből, mintha az egész fedélzetnek egyszerre kéne menni pisilni és rohadt sürgősen. Az ajtóhoz már csak egy kézi erővel majdnem szintbe hozott alutákolmányt toltak. Száraz időben még elfogadom, de szakadó esőben szép kis triplaaxeleket lehet a lépcső tetejéről produkálni ha nem nézel a lábad elé. Bementünk egy szép hosszú folyosóra, ahol álltunk egy még hosszabb sorban az útlevél ellenőrzés felé. Közben a hangszóróból jött az okosság angolul, németül, meg lengyelül. Hirtelen fel is merült bennem, hogy ha itt ennyi lengyel van, hogy az Ő nyelvükön is elmondják az infókat és több plakát is van lengyelül akkor ki van odahaza? A folyosó végén egy nagy csarnokban terelgetik a népet, mint valami birkacsordát (amikor mi érkeztünk épp egy olyan pakisztáni kiscsávót alkalmaztak pulikutyának akiről elsőre azt se mondanád meg, hogy a balkezét meg tudja különböztetni a jobbtól) a kb. tíz határőr egyikéhez attól függően honnan jöttél. Igaz ezt neked kell tudni, mert a kis pulikutya nem kérheti el a passportodat, fejre meg nem biztos hogy eltalálja hogy te most EU-n kivüli vagy EU-s országból toltad ide a kis búrádat. A borderen (gyengébbek kedvéért a határon) úgy kellhetsz át, hogy a határőr elkéri az útleveled, megnézi, beteszi egy gépbe ami beolvassa (közben egy magasan levő monitoron láthatod az okmányképed ami olyan ronda, hogy otthon a Kékfény körözési blokkjában szebbeket mutatnak), aztán tovább enged. Azt ne kérdezd hogy miért kell ehhez hat vagy hét kis kanyart megtenni egy szalagkordon mentén, mert én sem értem. De legalább bíztatnak, mert olyan két és fél fordulatonként ott egy tábla, hogy már csak tíz perc, már csak öt, stb... Ahogy túl vagy ezen már siethetsz is tovább mert amíg téged a határon szopattak pont kirakták a gépet és a csomagjaid elkezdték a saját útjukat a futószalagon. Na de ugye egyszerre nem egy gép érkezik (pedig Luton még nem is az az igazán nagy reptér Heathrowhoz képest), tehát nem is csak egy szalagon jönnek a pakkok. Arra nincs időd, hogy egy ismeretlen helyen elmenjél csomagszállító kiskocsiért mert a cuccaid már jönnek is kifelé és mivel ugye nem utolsónak akarod elhagyni a repteret így nem szeretnéd ha öt-hat kört megtennének a csomagjaid. Tehát lekapod a táskáidat, börőndjeidet aztán kell szerezned egy ilyen talicskát. A baj csak az, hogy ezek a parkolóban vannak te meg ugye a terminálban. Most vagy kiszenveded a cuccaidat (de akkor minek a kocsi?) vagy a csomagokat hagyod ott amíg elmész verdáért. Ha az utóbbit választod akkor nagy az esélye, hogy mire visszaérsz már egy Wall-E formájú robotot küldtek rá, hogy szétlőjje hátha robban. Mi a tanulság? Vagy ne hozz nehéz csomagot, vagy ne gyere egyedül! Amúgy ez a kis taliga a parkoló több pontján is megtalálható és 2 fontba kerül a kölcsönzése. Nekem nem volt a szakadó esőben se kedvem, se időm rájönni hogyan kapom vissza a pénzem ezért ezúton is csókoltatom a reptér ezen feladataiért felelős személyeket és szeretném üzenni nekik, hogy: - Kiss my ass!

Életmorzsák - (Át)Telepítés

Az eddigi 39 évem restartok sorozata volt. Mindig hülyének, szegénynek és szerencsétlennek éreztem magam egy idő után ezért mindig újraindítottam a rendszert. Mostanra belefáradt a gépem a sok restartba és közölte, hogy csak az mentheti meg, ha leformatálom és újratelepítem az életem. De a régi programot nem rakhatom vissza, csak egy vadonatújat! Ennek pedig ára van. Nem a repülőjegy, annál sokkal több! 39 év minden tapasztalatát, érzését, hangulatát le kell törölnöm és nagy valószínűséggel sosem kapom vissza! Nem mintha annyira sírnék utánuk, hiszen nagy hányaduk csak csalódást okozott. Talán az egyetlen pozitív dolog az életemben, hogy tudtam még idejében találni valakit, aki kézzel fogható és rábízhatom magam. Ettől még nem csökkent az Istenbe vetett bizalmam vagy hitem, csak módosult. Sosem rajongtam az egyházi konvenciókért, de igyekeztem mindig tiszteletben tartani azokat. Nem szerettem templomba járni, nem értettem miért lenne kötelező nekem minden vasárnap az oltárhoz járulnom és szentáldozás címszóval végigaraszolnom a sort, hogy a pap a számba dughassa az ostyát (főleg, hogy kiskoromban még öklendeztem is tőle és felnőttként is csak nyűgnek éreztem). Az én hitem nem ezekben a misztériumokban van. Mióta Anyám meghalt el is maradt a templomba járás. Eleinte inkább lustaságból, aztán már tudatosan. A feleségem nem helyettesíti Istent, inkább csak egy materiális valóságba helyezi nekem át, hogy megmaradjak és hinni tudjak. Ő támogat hátulról, még ha én ezt néha úgy is érzem, hogy ostorral kerget. Tudom nem azért jön mögöttem és zárja el a visszafelé utat falakkal, hogy én rosszul érezzem magam hanem mert csak előre vezet út. Oda már nem megyünk vissza ahonnan egyszer eljöttünk. Én most indulok el egy számomra ismeretlen és hosszú útra. Tény, hogy félek mert fejest ugrom egy medencébe amiben nem tudom milyen mély a víz de kénytelen vagyok, mert a parton nincs maradásom. Majd meglátjuk hogy a vízben landolok, vagy a medence alján koppan egy nagyot a fejem.